Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Ilyen az, ha az ember 5300 m -ben gondolkodik. Olyan rítusokat jelent, amelyek az ember lelkiállapotát, de még a járását is kalkulálják. A Nyitott Sírnál körülbelül olyan érzés játszódik le bennünk, mint egy Shakespeare-drámában: megkoszorúztuk a sírt, fölpillantunk, és attól kezdve mindennek világos színűnek kell lennie. Hisz még a bűntudatunk is elvész, mert elégtételt szolgáltattunk azoknak az embereknek, akiknek sok mindennel tartozunk, már csak azért is, mert túléltük őket. Ez a fekete pontnál lezajlik az emberben, azért is, mert egy pillanatra átéli azt a bizonyos fizikai, de nem komoly veszélyt, és azért is, mert a legforróbb napon is hűvös lehellet csap fel a fekete kő körüli szakadékból. Nem kellemetlen, de figyelmeztető hűvösség. Ez kalkulált esztétikai hatás. Tudom, hogy hat egy emberre. És ha az illető fölnéz, és megkönnyebbül, nem szabad többé feketét látnia. Egy irreális, fehér túlvilág lebeg a szeme előtt - egy ateista ember a transzcendenciát érezheti benne, ha meg egy katolikus asszony megy oda, akinek a férjét kivégezték 56-ban, akkor az nyugodtan gondolhat a katolikusok mennyországára. Ez mind benne van, de egyiket sem jelenti külön. A Bánat Út is nagyon fontos, amelyen elérünk a templomba, hiszen azt a történetet kell megpróbálni formai nyelven elbeszélni, amely velük valóban megtörtént. Egy késleltetett, többszöri temetést. Több pontja van az emlékműnek. Többször megjelenik a gyász pontja, de csak egyszer tragikusan, a Nyitott Sírnál. 56-ban ugye november 4-e tragikus volt. Aztán az volt 58. június 16-a, és tragikusan tartott ez 61-ig, majd újabb harminc évig, amikor nem tudtuk, hol a sírjuk. És mikor megtaláltunk üres sírokat vagy negatív lyukakat, még akkor sem tudtuk, hogy ebben Nagy Imre van vagy más. Ez is megalázó volt. És a térben, a szoborban úgy működnek a rítusok, hogy ezt a tragikus többszöriséget-megjelenítsék. Nagy Imrét háromszor temették el - , majdnem azt mondtam, életében, holott halálában, de ezt nem lehet mondani, a kettő együtt érvényes. A nyelvnek nincs szava ekkora gyalázatra: elföldelted Kádár a börtön udvarán. Utána 61-62 körül kátránypapírba csomagolva kiviszik - nem tudtuk, hova. A konszolidálódott Kádár-rendszer éjszaka már meg merte tenni ezt a hős cselekedetet, hogy kihantolta Nagy Imrét. Majd itt megtaláltuk, exhumáltuk, azonosítottuk, és egy ország temette el őt harmadszor, újra, a második sírjába. Nincs több ilyen történet a földön! Tehát ha a Nekropoliszig elmegyünk, többé-kevésbé végigjárjuk azt az utat, amelyet a halottakkal végigjárattak holtukban. Ez az a fájdalmas út, amely a temetőből - a Nyitott Sírtól - újra a temetőbe visz: a tiszta temetésig. Mert rendeztek ezeknek az embereknek, negyven évvel a haláluk után, egy új, igazi temetést. Ez történik meg a Nekropoliszon. Kez-