Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

Jovánovics György 56-os emlékműve Szclényi Károly felvétele „... lehajtjuk a fejünket, ha virág van nálunk, rátesszük, majd fölemeljük a fejünket és megnyugszunk. Ez a kompozíció lényege. " Mindenesetre az itteni rítus nagyon eltér a sablon-koszorúzásoktól, ahol katona teszi le a koszorúzó helyett a virágot; itt az illetőnek magának kell csinálnia, és közben át kell nyúlnia a semmin. A lépcsőről át kell nyúlnia 56 nyitott sírja fölött, hogy rá tudja tenni a fekete kőre a koszorút. Szimbolizálva, hogy akármilyen nemzeti ünneppé tesszük is a forradalmat, nekünk ez mindig seb marad. A világon nincs ilyen koszorúzás! A magyar élet vagy magyar szabadság, vagy magyar érdek pártja büszke lehetne rá, hogy egy magyar ember ki tudott találni olyasmit, amit a világon senki más: hogy olyan nemes, gyászoló formánk legyen, és olyan nemes mozdulatot kelljen tennünk, amely sehol máshol nincs. De ehhez elfogulatlan szívvel kellene figyelni, micsoda méltóság lehet ott kint egy ilyen koszorúzásban. És ezt a szobor kényszeríti ki. Mint a tánc... Én kikalkuláltam a test mozgását, amikor megterveztem, hogy egy nyitott valami fölött valamit valamire rá kell tenni, és azt is tudtam, hogy ebben a testhelyzetben még a szobor legnagyobb ellensége is megérti, hogy itt valami szokatlan dologról van