Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

észrevett egy csoportot az országban, az úgynevezett iparterveseket. Ezt a csoportot 68-69-ben szerveztük, megcsináltuk a két híres kiállításunkat a föld alatt, az Iparterv építészirodában, zsűri nélkül, állami engedély nélkül, mert a képzőművészek egy csoportja úgy döntött, ha otthon a szobájában megcsinál egy munkát, akkor azt megpróbálja pár embernek megmutatni. És nem foglalkozik azzal, hogy zsűritörvény van, beadási törvény van, várakozási idő és cenzúra. Ugyanis a szürrealista, absztrakt és pop-art műveket ugyanolyan ellenségesen fogadták, mint a Darabbért, amely verbálisan mondott ki kemény igazságokat; Bak Imre absztrakt ferde csíkjainak például vagy az én fekvő emberszobromnak persze semmi politikai vonatkozása nem volt, de a stílust magát olyan ellenségesnek tekintették, mint az amerikai hadsereget, ha bevonult volna Magyarországra. Haraszti tehát azt írta ebben az előszóban, hogy észrevette ezeket az embereket, egy csoportot, mely Erdély Miklósból, Hajas Tiborból, Szentjóby Tamásból, belőlem és másokból állt, és a Kárpátiában tanyázott napi egy pohár sör mellett, mert többre nem telt -, és eltanulta ezt az életmódot: hogy egyáltalán nem kell az állami megrendelés és a rendőr és Aczél elvtárs ahhoz, hogy az ember éljen és csinálja a munkáit. Ezt nem az írók találták fel, mert akkor ők még a kiadókhoz vitték a könyveiket, ahol vagy kiadták vagy nem. Ezek a képzőművészek független szabad emberekként éltek, akik nem is politikai kijelentéseket tettek, hanem a saját mondandójukat fogalmazták meg és mutatták meg, és nem érdekelte őket, hogy az állam nem szereti és tiltja, amit művelnek. Két nap múlva minden kiállításunkat bezárta a rendőrség, de akkor is megcsináltuk a következőt - megint két napig. Ez pontosan elég volt ahhoz, hogy az a kétszáz ember, akit ez a fajta művészet érdekelt ebben az országban, megnézhesse. Szóval én úgy gondoltam, ha ötvenéves koromig nem csináltam emlékművet, akkor most nem fogom elkezdeni. Ez eleve gyanús műfaj, amelyben egy sor konzervatív, XIX. századi, idejétmúlt művészeti elem van, és hamis igényre épül, az elvárásai is középszerűek és silányak. Ezt én nem fogom kiszolgálni. Úgy gondoltam, ha részt veszek ezen a pályázaton, olyan kompromisszumra kényszerülök, amely számomra vállalhatatlan. Erkölcsileg persze teljes erővel Nagy Imre és a forradalom mellett álltam, 1956. november 4-étől egy másodpercre ettől el nem tértem, de ezt nem a szobraimmal fejezem ki, hanem a magatartásommal. Tehát Radnóti meg Ungvári azt mondták, nem lehet megmagyarázni, ha én nem veszek részt, vagyis üljek neki, és szakadjak meg. Azt is mondták, ez olyan pályázat, ahol nem kell XIX. századi közhelyeket alkalmazni. Vol-