Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

És miért vállaltad mégis, ha így gondoltad? Én felajánlottam, hogy visszajövök és lebonyolítok egy pályázatot. Mire azt felelték, hogy ez eleve kudarcra van ítélve, és rövid az idő ahhoz, hogy egy esetleges kudarc után elölről lehessen kezdeni a dolgot. És persze rögtön elindult a vita, hogy a pályázatot csak a magyarországi szobrászoknak írják ki, vagy a külföldön élő magyar szobrászoknak is. Úgyhogy végül én is beláttam, nincs idő egy ilyen vitán keresztülvergődni, és hogy erősebb érvek szólnak amellett, hogy ez az emlékmű időben elkészüljön. Viszont biztos vagyok benne, hogy egy ilyen pályázaton nagyon sokan részt vettek volna: mindazok, akik a 89-es temetés után is részt vettek a Nagy Imreemlékmű pályázaton. És nem azért, mert ez Párizs volt, hanem azért, mert ügy volt. Nem hiszem, hogy Jovánovics György vagy Pauer Gyula, vagy lehet sorolni a neveket, félelmükben nem indulnak egy ilyen pályázaton. Sajnálom, hogy nem így történt, azt meg külön sajnálom, hogy végül a kivitelezőkkel konfliktusom támadt, úgyhogy most azt kell mondanom, nem az enyém az emlékmű. Csak hát ott is előállt a csapda: én ezt akkor nem mondhattam ki, mert úgy értelmezték volna, hogy félelmemben nem merem vállalni. Az is olyan pillanat volt, amikor a tényekről nem lehetett beszélni, mert a politikai összefüggések miatt minden más értelmet nyert. Nem mondhattam tehát, hogy azért nem az enyém, mert csúnya. Visszatérve a 89-es temetésre: eszetekbe jutott-e az a mozzanat, és ha igen, a látvány melyik elemével próbáltátok megjeleníteni, hogy megint a halál és a temetés jegyében indul az új? Hogy ami a természetben magától értetődő, az Európának ezen a vidékén az örökös szabadsághiányt jelzi, hiszen az erőszakos halált halt emberek végső nyughelyhez való jogát csak egy másik, új korszak teremti meg? Apádék temetése is erről szólt. Számomra a temetéseken mindig a tűz jelzi az újjászületést. Ezért tettük oda a ravatal mellé azt a nagy tüzet, és nemcsak a kandeláberekben égő szokásos kis lángocskákat. Egyébként mielőtt elkezdtünk volna tervezni, valóban utánanéztünk annak, hogy is néztek ki a magyar történelemben a nagy temetések. Nagyon sok érdekes dokumentumra bukkantunk. Bevallom, kicsit irigykedtünk is, hogy mások mennyivel nagyobb léptékű terveket készíthettek. Például mikor Kossuthot hazahozták, az egész nyugati pályaudvart becsomagolták feketével. Nem beszélve arról, hogy az útvonalon, amelyen a vonat haladt, minden állomás be volt burkolva feketével. Az egy fantasztikus, mondhatnám avantgárd utazó gyászszertartás volt. De utánanéztünk annak is, miféle ilyen nagyobb léptékű események zajlottak a Hősök terén. Kiderült, hogy a legnagyobb akció a Tanácsköztár-