Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

saság alatt megrendezett május elsejei felvonulás volt. Akkor azt a két félkörív alakú kolonnádot, ahol a királyszobrok állnak, teljesen beburkolták: két hatalmas vörös patkót csináltak belőle, de úgy, hogy a kolonnád tetején álló nagy lovasszobrok is le voltak takarva; az egész oszlop obeliszkformát öltött, egy hatalmas kocka pedig a hét vezért burkolta be, előtte meg egy papírmasé munkásszobor állt. Minden vörös és fekete volt: kicsit anarchista, kicsit agit-propos látvány. Fantasztikus volt a teljesítmény és a bátorság is, amivel meg merték csinálni. És persze az is elgondolkoztató, hogy a totalitárius eszmékre épülő politikai rendszerek számára milyen fontos a képzőművészet meg az építészet. Hát ha belegondolunk abba, hogy a Szabadságszobor már 46-ban áll!.... Fanatasztikus, hogy egy totálisan lerombolt országban, egy totálisan lerombolt városban azzal foglalkozzon valaki, hogy egy tizennégy méter magas szobrot kiontson és felállítson a helyére. De ugyanígy példának hozhatnám a Hősök terén álló kolonnád királyszobrainak cseréjét az ötvenes években: önmagában elképesztő történet, hogy az összes Habsburg le, Thököly, Rákóczi föl, és mindez abban az időszakban, amikor nemcsak hogy éheztek az emberek és politikai terror uralkodott, hanem biztos, hogy az AVH is kevesellte a pénzét. Mégis hihetetlen fontosságot tulajdonítottak egy ilyen szoborcserének, ami mellesleg borzasztó drága művelet. Egyébként is, a Hősök tere olyan mikrokozmosz, amely hihetetlen sűrítménye az egész magyar történelemnek; ehhez most talán mi is hozzájárultunk valamivel.