Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...

Felvonulók az 1970-es években Rév Miklós felvétele LTM „... Kádár nem mindig állt középen, egyenruhában egy-két ember lehetett, a résztvevők cserélgették a helyüket, félórákra eltűntek a mellvédről. " István sem budapesti ünnep. Március 15 vagy október 23 az, hiszen a fontos események, amelyekre emlékezünk, itt történtek. E napok kultuszhelyei valódi budapesti kultuszhelyek. A május elsejei színhelyek (elsősorban a Városliget, időnként a Népliget, a hűvösvölgyi Nagyrét stb.) is legfeljebb csak ilyenné válhatnak. Igaz, évszázados tradícióról azért itt is beszélhetünk. Eloszlik mint a buborék, s marad, mi volt, a puszta lég... Már 1989-ben megszűnt a régi május elseje Budapesten. Azóta van valami a Népligetben, sok minden a Városligetben és a főváros számos pontján. Aki ismeri e rendezvényeket, tudja, lehangoló és nosztalgiás elemekre lépten-nyomon bukkanhat. A „politikai fórum", a bazár-sor, néhányezer papírzászló szétosztogatása, kerületi futó- és rajzversenyek nem azonosak a korábban megszokott ünneppel. Nem is lehetne másképp: sanyarú tréfának tűnne, ha megint valaki menetoszlopokat szervezne, éldekorációval; és a szomszéd országok zászlóinak sorrendjét heteken át beszélnek meg egy Politikai Bizottság tagjai. Még a szakszervezet sem szervez valami nagyobb felvonulást, és nemcsak egymás ellen küzdő szervezetei miatt. Az a tény, hogy Forgács Pál vagy Pető Iván 10-15 embernek elmondhat valamit egy sátor előtt, önmagában jó. Ám nem ünnepe a városlakóknak. Ha a Népligetben 10 forintos egységáron megvehetjük a Szabó Ervin könyvtárból „kiracionalizált" könyveket, ez hasznos dolog, ám még azzal a dekorációval sem ér fel, amelyen annak idején azt köszöntötték, hogy e napra végre teljes