Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...

hosszában elkészült a Hűvösvölgyi (vagy Széchenyi-hegyi?) Úttörővasút. Ma felszabadultabban lehet sörözni és gumiállatépületekben ugrálni a Ligetben, ám nincs májusfa a Vidám Park (vagy Angolpark?) látogatóin. És nincs a „felvonulók kérték" című rádióműsor, amelynek paródiája a magyar politikai kabaré egyik gyöngyszeme volt. (És nincs paródiája a „fórumokon" szereplő politikusok erre ugyancsak érdemes szövegeinek sem.) Nemcsak az Operettszínház rendezője sírja vissza a régi budapesti május elsejéket (az egyikre ő tervezte 5000, színes esernyővel felvonuló fiatal lány menetét, a régi SZOT felvonulásszervező felelősei szerint ez volt minden évek leglátványosabb felvonulási botránya), nemcsak a nyolc kitüntetéses munkásőr emlékszik vissza erre (az ő nyakában ült 1973-ban egyik munkatársunk, hogy kényelmesebben jegyzetelje, mi is történik a tribünön - először féltünk, hogy igazoltatnak bennünket, írtam is igazolást mindenkinek tanszéki levélpapíron, majd a csinosabb hallgatólányok egy-egy vállas rendezőre másztak fel, hogy jobban lássanak, és soha senkitől sem kértek igazolványt), hanem sok tízezer embernek is hiányzik valami, amióta eltűnt a felvonulás. (Nem a tribünről integetőkre gondolok.) Ma ugyanis e helyett semmi sincs. Nálunk józan ember sosem vizsgálta volna április 4-e vagy november 7-e ünnepének vonásait. Pedig akkor is volt kitüntetésosztás, operaházi gála - ma is van, csak más napon. És ma is mindenki elmehet e napon a Sashegyre (ha már nyitva van). Nem mehet el a Gellért-hegy északi lejtőjén a rock-koncertekre. Ezek szinte fél-legálisak voltak, persze annyi nézővel, hogy K.É. alatt leszakadt a faág. Nem kap a Dembinszky utcában csokoládétorta-szeletet, egyik ott meglátott ismerős nagyanyjától, aki idős és beteg asszony lévén, nem sok emberi kontaktussal, e napra több tortát sütött, és felinvitáltatott ismerősöket, vagy arra járókat. Nem kap finom csirkelevest a felvonulás után annál a kollégánál, aki a környéken lakott, és első kézből kívánta megtudni feljegyzéseink summázatát. Vagy nem törheti a fejét, hogyan is lehetne mozgó teherautón bemutatni új eredményét: a mínusz sokszáz fokon szupervezetővé váló kerámiát. Azóta, úgy látszik, nemcsak az derült ki, hogy e kerámia nem is létezik, hanem az is, hogy nincs dekorációs teherautó, sőt felvonulás sem. Nem Robespierre, Napóleon, Sztálin vagy Hitler találták ki a népünnepélyeket, és nagyon is örülök, hogy remélhetőleg egyszer s mindenkorra megszűnt a Marsmező összevissza ásatása, meg ledér színésznőknek az Esz Islennőjeként való felvonultatása. Nincs szükségünk nyilvános kivégzésekre, sem királyokéra, sem kommunárokéra. Számomra egy téesz-birkaistálló felavatása hasznosabb televíziós esemény, mint Kennedy elnök vagy Oswald lelövése. Nem hiányzik sem Megyeri Károly sem Moldoványi Ákos interjúja Kádár Jánossal a tribün csücskén. Nem tartom véletlennek, hogy a gigantikus nürnbergi pártnapok és a berlini olimpia náci szcenirozása úgy látszik, egy életre elvette sok német kedvét hasonló parádéktól. Ma nem jöhet vissza nemcsak Rákosi Mátyás május elsejéinek sora, hanem Kádár János felvonulásai sem.