Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark
1969-ben szerzett, ekkor volt az első TVközvetítés a parkból egy Halló fiúk, halló lányok adásban, melynek kapcsán bemutatták a pesti Duna-partot, s a várból látható fővárosi panoráma képeit is. Az akkori Magyar Ifjúság levelező rovatából megtudhattuk, hogy sok vidéken élő ember ekkor látta, a képernyő segítségével először Budapestet. S ha már megemlítettük Radies Bélát, mint a park kétségtelen színfoltját, de önmagát soha ki nem futott tehetségét, úgy szólnunk kell még a park két legendás alakjáról, Baksa Soós Jánosról és Bartha Tamásról is, akik szintén nem tudtak tehetségüknek megfelelő karriert csinálni. Baksa Soós János a 70-es évek elejének legendássá növelt Kex együttesének vezetője volt, s az együttes köré szerveződő értelmiségi közönség alakította ki mítoszát. A Kex 13 volt tulajdonképpen az első art-rock formáció, amely megélt a parkban is. Fanyar volt és rezignált humorú, mely attitűdöt mi sem példáz jobban, mint amikor Baksa Soós a közönség sorai közé kekszet, a legolcsóbb háztartási kekszet szórt. Aztán együttesével Amerikába távozott, ahol természetesen műfajában nem csinálhatott karriert, de megmaradt a parkos közönség jó emlékezetében, szelídnek, gúnyosnak, csendben lázadónak. Hasonlóan félbetört, de tragikusabb véget ért karrier Bartha Tamásé is, akire szintén sokat és jó emlékkel gondolnak a park egykori látogatói. Bartha a Fenyő Miklós által alapított Syconor együttesben kezdett, majd az LGT-ben vált híressé. Aztán a 70-es években a jobb jövő reményében ő 13. Sebők János: Magya-rock. 258-264. p. is Amerikába távozott, ahol máig tisztázatlan körülmények között gyilkosság áldozata lett. A Syconor együttes kapcsán érdemes talán szóba hozni az együttes elnevezésének történetét, amely történet rendkívül jellemző a kor viszonyaira. Fenyő Miklós ugyanis 1965-ben alapított együttesét a Syncom amerikai műhold után akarta elnevezni, de a zenészek angol (nem)tudásuk miatt félrehallották a híreket, s így a Syncomból Syconor lett. A parkhoz nem is egy félbetört karrier kapcsolódott, amelyeket a kor szűkre szabott lehetőségeinek számlájára írhatunk. A legendává nőtt alakok emléke azonban a park legendává érését is elősegítette. A csúcskor, a hanyatlás és az új igények A 60-as évek végén már létrejött - bár a rendezők szándéka ellenére - néhány olyan koncert, ahol a színpad előtt a közönség előbb párosával, majd tömegesen „rázta magát". Kialakult a csápolok hada, amely jelenség mögött zenekar és közönség a koncerteken nagyon is természetes eggyéválásának folyamata húzódott meg. A 70-es évek elején, amikor egyébként is több korlátozást bevezettek (1974-től például nem árusítottak szeszesitalt) elkezdték tiltani a rázást, csápolást is. Ez a rendezői akció azonban sikertelen maradt. A 60-as évek végén, 1968-69-ben voltak legtöbben a koncerteken. 1968-ban egy Omega koncerten 7125, egy Illés koncerten 3640, egy Metró koncerten 2330 jegy kelt el. 14 1969. augusztus 20-án az Illés 14. Volt egyszer egy Ifipark. 38. p.
