Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark

koncerten több mint 7000 jegy kelt el. Ezek igazán nagy tömegnek számítottak akkoriban, nem volt más olyan kulturális esemény, amely ennyi embert összehozott volna. (Jellemző, hogy a visszaemlékezők a valóságosnál sokkal nagyobb tömegekről, sokszor 10 ezer feletti nézőszámról beszélnek, de a tévedések feltehetően jóhiszeműek és becslési gyakorlatlanságon alapulnak, mert a pár ezer résztvevő is nagyon sok volt akkoriban.) A 70-es évek elején a park ügye, az ifjúság ügye - ahogy az nálunk a rendszerhez nem alkalmazkodó kulturális jelenségekkel lenni szokott - nagypolitikai üggyé, a nagypolitika részévé vált. Gyurkó László, aki akkor a 25. Színház igazgatója és országgyűlési képviselő is volt, nyílt levelet intézett a Valóság című folyóirat hasábjain

1 a parkot felügyelő KISZ Központi Bizottsághoz a parkban szórakozni vágyó fiatalok érdekében. Ugyanezen folyóirat következő számában

16 Gsillik Gábor, a KISZ Budapesti Bizottságának akkori első titkára válaszolt is Gyurkó Lászlónak, s teljesen függetlenül attól, hogy a levélváltás kapcsán milyen ügyek, problémák, érvek és tények merültek fel, az egyetlen kézzelfogható eredmény az volt, hogy a park ügye nagypolitikai szintre emelkedett. A politikusok civil jelenségekbe, ifjúsági ügyekbe avatkozása nem volt előzmény nélküli, mert több visszaemlékező is említi Kádár János egy nagygyűlésen elhangzott mondatát, mely szerint mindenki olyan hosszú hajat hord, amilyet akar, csak mossa. A 70-es évek első felének általános deprimáltsága, a park légkörén, hangulatán is éreztette hatását. 1972-ben a kormány ifjúságpolitikai határozata értelmében az Ifipark a KISZ-től átkerült a Fővárosi Tanács hatáskörébe. Az unalmas légkört a park vezetése a szerintük alkalmasnak vélt eszközökkel és módszerekkel próbálta pezsdíteni. Nagyobb gondot és költséget fordítottak például a park programjában már eddig is szereplő bálokra. Ezen alkalmakkor a falusi búcsúk mintájára össznépi banzájokat szerveztek, amely törekvésből nagyvárosi körülmények között elsősorban csak ízléstelenség lett. 1972 őszén

17 például a szüreti bálon a pilisvörösvári tsz lovasfogatán érkezett a szőlő és a présgép, sramli zene szólt és mustkészítés közben egy öreg parasztbácsi ízes anekdotákat mesélt. Más alkalmakkor művirslikkel és szőlőfürtökkel díszítették fel a színpadot, az Anna-bálokon pedig lepényevő versenyt és lovasfogatbemutatókat tartottak. Ma visszaemlékezve mellbevágó az az ízléstelenség és igénytelenség, amellyel ezeket a programokat megszervezték. A 70-es évek második felében, ha megváltozott külsőségek és igények közepette is, de ismét fellendült a park. Ekkor már a kemény rockra volt igény, s az ezzel járó külsőségekre: bőrös szerelésre, hosszú hajra, csizmára, némi művi vagy valóságos szakadtságra. Ismét felerősödött a csápolás és a bálványozás. Megváltoztak az uralkodó együttesek is. 1978-ban robbant be a parkban a Piramis, a Korál, a P. Mobil, a Beat15. Gyurkó László: Nyílt levél a KISZ Központi Bizottságának, Valóság 1971.7. sz. 72-73. p. 16. Válasz Gyurkó Lászlónak, Valóság, 1971.8. sz. 127-128. p 17. Volt egyszer egy Ifipark. 42. p. 18. Baleset az Ifjúsági Parkban. Népszabadság, 1980. máj. 28.8. p.