Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark

idő után túlságosan plebejusnak gondolták a park közönségét, zenéjüket, teljesítmé­nyüket intellektuálisabbnak, művészibb­nek tartották, mint amit a park körülmé­nyei biztosítani tudtak számukra. A három „nagy" együttes tagjainak nyilatkozatai­ban, visszaemlékezéseiben többször is le­het olvasni, hogy bár fontosnak tartották, de nem szerették igazából a parkot. 9 Az Omega esetében ehhez a nemszeretem­hez hozzájárult egy konkrét sérelem is, melynek értelmében a hatvanas évek ele­jén ők és a Bergendy együttes versenyzett azért, hogy a park hivatalos (szerződtetett és fizetett) együttese legyen, s Rajnák a Bergendy mellett döntött. A parkot tehát nem a nagyok tették naggyá. Hanem a lég­köre és egyedülállósága. Mert hiába nyíl­tak később Kőbányán, Csepelen és más külső kerületekben az Ifiparkhoz hasonló képződmények, ezek be is zártak, mert so­sem tudtak olyanok lenni, mint „a park". Park csak egy volt, s a légkör, az odajárók igénye létrehozott kifejezetten parkos ze­nekarokat. Az első ilyen igazi parkos zene­kar a Sakk-Matt 10 volt, amely az összes visszaemlékező, s a korabeli felvételek ta­núsága szerint sem képviselt jelentős ze­nei színvonalat, de feltehetően meg tudott felelni valamifajta otthonosságnak, jóke­délynek és bizalomnak, amelyet a parkba járó közönség igényelt. A Sakk-Matt volt egyébként az elherdált tehetsége és korai halála miatt szintén legendássá vált Radies Béla 11 első formációja, de az együttes - mi­9. Lásd Presser Gábor visszaemlékezése a Volt egyszer egy Ifipark emlékkötetben, 106-107. p. 10. Könnyűzenei Lexikon; Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1987.453. p. szerk.: Sebők János és Szabó Béla ként alapító vezéralakja - sem futotta ki a benne rejlő lehetőségeket. Örök tehetség és örök lehetőség maradt. Miként a park légköre, úgy az idejárok szociológiai bázisa is nehezen meghatároz­ható. Készültek ugyan 1974-75-ben a tudo­mányosság igényével felmérések, 12 de ma csak mosolyogni tudunk a kutatás eredmé­nyén, mely megállapítja, hogy a parkba el­sősorban munkás és alkalmazott fiatalok jártak. Többet elárul talán, ha azt mond­juk, volt egy olyan többnyire belvárosi ér­telmiségi réteg, amelyik már nem akart, s egy külvárosi réteg, amelyik sok esetben még nem tudott bejutni. A többiek men­tek és mehettek. S hogy a 60-as, 70-es évek beat-, majd rockzenéje mennyire főváros-, ezen belül is belváros- centrikus volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kül­városi amatőr zenekaroknak mindig sokkal jobban meg kellett küzdeni azért, hogy a park programjába bekerüljenek. Sokak el­beszélése szerint több külvárosi zenekar­nak a park környéki srácok adták össze az első koncertezés költségeit. A vidéki együttesek közül pedig csak kettő tudott igazán a park programjában gyökeret verni, s ők is csak a 70-es évek második felében: a Szegeden létrejött East és a Kiskörösön alakult Rolls együttesek. Kettétört karrierek A park a 60-as évek végéig lényegében csak a fővárosé volt. Országos hírnevet 11. Sebők János Magya-rock 1. rész 190-195. p.; Omolnár Mik­lós: R. B. kapitány avagy pengék és halak. Ifjúsági Rendező Iroda kiadványa, 1986. 12. Volt egyszer egy Ifipark. 52. p.

Next

/
Thumbnails
Contents