Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - SZÁSZ IMRE Ménesi út (regényrészlet)

te egészen a szellemi agresszió formanyelvét, egy kollégiumi népgyűlésen arról szavaztak, hogy kötelező legyen-e a május elsejei kivonulás, a kommunista frakció Lakatos-párti csoportja mellette szavazott, mindenki más, a kollégium szabad szellemével érvelve, ellene, utána Lakatosék kijelentették, hogy a gólyáknak nincs szavazati joguk, mert a gólyák hülyék, nem értik az egészet, tessék új szavazást elrendelni, Forrai felment a szobájába, leült az íróasztal mellé, nagy jövés-menés hallatszott a folyosóról, egyszer csak belépett Lakatos, odaállt szorosan az íróasztal túloldalához, és azt mondta kihívóan: „Szóval a gólyának nem tetszik a demokrácia, nem akar kivonulni?" Forrai gyár környéki anyanyelvén ez az odaállás, az emelt hang, az íróasztalra támasztott két ököl egyet jelentett; ő is felállt, kissé előrehajtotta a vállát, hogy nagyobb lendülettel tudjon ütni, két fejjel Lakatos fölé magasodott, Lakatos nézte, elmosolyodott, és azt mondta, az Eötvös-kollégiumban vagyunk, gólya, holott kollégista mivoltát tekintve ő is gólya volt, bár az egyetemen már másodéves matematika-filozófia szakos. (...) A gólyahéten egyik gólyának másnapra meg kellett tanulnia az arab ábécét; a másik gólyát elküldték Mátraihoz, az egyetemi könyvtár igazgatójához, hogy kölcsönözzön ki egy kódexet. Mátrai is kollégiumi tanár volt, számított e mindenévi látogatásra, és zord istenként űzte el a gólyát. Klaniczay Tibor, aki éppen csak végzett, újdonsült tanársegédként A bibliofilia propedeutikája címen tartott előadást, és megdöbbenve konstatálta, hogy ebben a tudományágban a gólyák járatlanok, ezt Hódmezővásárhelyen vagy Kaposváron érthetetlenül nem tanították a középiskolában, s így a gólyákat bizonyára tévedésből vették fel a fejkopogtatáson, de ez a tévedés korrigálható. (...) Erre hozott volna megkönnyebbülést a gólyavizsga, ahol megjelentek volt kollégista egyetemi tanárok, sőt Kodály úr is, s a meggyötört és elbizonytalanított gólyák úgy érezték, ez az olimposzi társaság végre védelmet kínál nekik a puszta jelenlétével. De aztán egy zeneszám kellős közepén megszólalt Kodály úr: „Most cseréljen helyet a hegedűs a zongoristával", s a biztonság ünnepélyes, sőt talán áhítatos érzete összetört. A liturgia, mert nemcsak a nagy vallások, mint a kereszténység, a muzulmán hit és a szocializmus, hanem a szubkultúrák is igyekszenek kialakítani a maguk liturgiáját, hiszen ez folyamatos fennállásuknak nemcsak jele, hanem biztosítéka is, szóval a liturgia, amely bizonyára csak kisebb, személyi módosításokon ment keresztül az idők során, ezután azt követelte, hogy Erdős tanár úr, aki csakis erre az alkalomra, vizsgaelnöki tisztjét betölteni jött fel Debrecenből, elmondja beszédét, amely a-kánon szerint mindig így végződött, éneklő református papi hanghordozással: „Hováááá