Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - KERESZTURY DEZSŐ Az élő iskola (emlékiratrészlet)

Az élő iskola (emlékiratrészlet) KERESZTURY DEZSŐ A

századforduló nehézkes új-román stílusában emelt épület magasan kiemelkedett az apró nyaralók s üres telkek közül. Előtte csupasz lejtő süllyedt a beépített Átlós útig; száraz agyagán poros gaz, vásott gyep s néhány elhagyatott mandulafa rengett csak a régi kertek helyén. Azóta autóút, lila akáccal szegett lépcsősor, teraszos függőkert, pergola, nagyvárosi villanegyed épült a Kollégium köré; sárga vakolata megkopott s felfrissült: a diákok után menekülő hivatalok, harcba vezényelt katonák szállták meg, golyózáporba, gránáttűzbe került, rombadőlt, s újraépült. Mindez szemem előtt zajlott le, s emlékezetemben mégis úgy él a ház, ahogy diákként először megpillantottam. Két kofferrel a kezemben, a forró nap s a belső izgalom tüzétől áthevülten, a kapaszkodótól porosan és lihegve megálltam az íves kapubejárat előtt, amelynek díszeit zöld lombfüggönnyel takarta el a vadszőlő. Büszkeség és szorongás, betelt sóvárgás és szárnyát bontogató kalandvágy egymást erősítve gomolyogtak bennem; álmaim célpontjához jutottam. A portán K. úr fogadott szertartásos kapusfölénnyel, s J.< az örökké nevető kövér altiszt, a fehér köpenyes inasok felügyelője vezetett szobámba. A lépcsőház faláról az előcsarnok hűvös ívei között elegáns nyugalommal nézett le Rafael „Athéni iskola"-ja. A visszhangos folyosókon fiatalemberek siettek szótlan ünnepélyességgel, s az első emeleten, a könyvtár s az előadók előtt lábujjhegyre emelkedtek. Minden ragyogott s ez a tisztaság nemcsak a frissen mosott kövekről, a tükrös linóleum-padlóról s a fényes ablakok felől lehel rám.