Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - LACZKO GÉZA Királyhágó (regényrészlet)

menjetek jelentkezni. De nehogy Bégének szólítsátok! Ebéd félkettőkor. Este gólyaavatás. Lelépni! Mit bámészkodtok, menjetek a fenébe, nekem tanulnom kell, alapvizsgára készülök, mieleni minun tekevi, nyavalyások - s ezzel otthagyta őket. Az igazgatói irodában egy ápolt külsejű, magas, vöröses szakállú, kopasz úr fogadta a három jelentkezőt. A fogadás éles ellentétben volt a kollégista modorával. - Üdvözlöm önöket, uraim! Önök mától kezdve a kollégium tagjai. Én önöktől kettőt kérek: tudományt és életet. A magyar tanár állja meg helyét a katedrán kívül a tudomány világfóruma előtt épp úgy, mint a társaság sima parkettjén, a testedzés homokján vagy hegyi ösvényein. Nem könyvmolyokat és tan-kulikat, hanem úri magyar tudósokat és pedagógusokat nevel a kollégium. Erezzék itt jó magukat. Bégé úr ezt a rövid szónoklatot íróasztala mögött elegáns zsakettjében állva mondta el, aztán előlépett és sorban kezet fogott a három fiúval. Aztán biccentett, hogy a kihallgatás véget ért. A három fiú zavartan hátrált ki az irodából. A lépcsőházban egymásra néztek: az egyiknek taknyosok, a másiknak urak, nehéz lesz itt az embernek megállni a talpán. Nehéz is volt. Ebédnél, amelynek fogásait nagy tálakban hordták körül a szolgák- meg kellett tanulni a bal felől kínált tálból ügyesen venni ki -, az öregek szörnyű Az Eötvös kollégium a Ménesi úton 1978 FSZEK „... már nevének említése tajtékozó dühöt csalt ki a békés emberekből... "