Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - LACZKO GÉZA Királyhágó (regényrészlet)

mocskosságokat beszéltek, hogy honnan származik a paradicsomleves, a tésztán a sajt s a hús mócsingja s ha egy gólya elundorodott, kinevették: - Mamuska édes fiacskája kényes? Aki kényes, az nem kollégista. Vacsora után felállt egy tekintélyes családfő: - Kollégista uraim és cafat gólyák, most jön a gólya-vizsga. Mindenki előadja, amit tud azonkívül, hogy tiszta jelesen érett. Lehet fütyülni, zongorázni, táncolni, szavalni, kártyázni, tótágast állni, birkózni avagy okarinázni. Ki mit tud. Elő a társasági művészetekkel! Hívjátok Bégé urat! Zoltán a zongorához. A szolgák félretolták a falhoz az asztalokat s a székeket nézőtérül rendezték. A terembe belépő igazgatót felállással és meghajlással üdvözölte a társaság. Az első gólya szavalni akart, de alighogy belekezdett „A megfagyott gyermek"-be, röhögő üvöltéssel hurrogták le: - A gyermek megfagyott. El vele! Az egész terem harsogott a nevetéstől. Bégé is jóízűen nevetett. A második egy Beethoven-szonátát játszott el hévvel és áhítatosan. Mély csendben, megilletődve hallgatták végig. - Bravo! - ütötte össze a tenyerét elsőnek az igazgató. Tapsvihar. - Beosztatik az igazgató úr mellé négykezesre - jelentette ki a vizsgavezető. Tatár Pál székely anekdotákat adott elő. Góth Bandi énekelt, birkózott egy harmadévessel s elmondta a tarok szabályait. Óriási sikere volt. Dini nagykomolyan A welszi bárdok-at szavalta s amikor ahhoz a sorhoz ért: „Elő a welszi bárd", a vizsgavezető felkiáltott: - Hozzatok hát egy welszi bárdot és taglózzátok le! Elég! Elsőrangú gyászkomikus tehetség. A kollégium színigazgatója leszel. Mit tudsz még? Dini az ingerkedésre kihívóan válaszolt: - Inni, táncolni és verset írni! Tapsot kapott a visszavágásért. A családfő folytatta: - Zólyom Géza, holnap a Szikszayban levizsgáztatod. A verset írd meg, vár az olimpusi kar! Most pedig táncolj. Zoltán, egy polkát! És Lányi Dénes, a Szillánghy-vér, az elnök, a költő, a gőgös lélek kénytelen volt egyedül polkázni, majd valcerezni s végül szóló csárdást táncolni. Kétségbeesett düh szorította össze vértelen ajkát, hogy így bohócot csináltak belőle. - Nézd, majd szétveti a düh! - röhögték a heccelődők.