Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A SZELLEM TEMPLOMA - LACZKO GÉZA Királyhágó (regényrészlet)

osztály belső rendjéről gondoskodott. A lakosztályok mind egyformán voltak bebútorozva s mindenütt Auer-égős gáz világított. (...) A könyvtár volt az intézet büszkesége, sok szoba, sok kincset érő könyvvel, nyitott polcokon, szakonként és szobánként csoportosítva. A francia szoba négy falán a Chanson de Roland-tói Verlaine kiátkozott verseiig minden megvolt. Teljes Balzac, teljes Anatole France, még Porto-Riche összes színművei is. Nem kellett katalógus, nem volt könyvtáros, a szobák közepén húzódó zöldposztós asztalok mellett naphosszat olvashatott az ember, ha nem volt éppen órája az egyetemen s ha ki akart vinni egy könyvet, helyére bedugta névjegyét. De mindenféle társalgás és dohányzás itt szigorúan tilos volt. A lakosztályokban sem volt szabad dohányozni. A „pipások", így hívta az igazgató a dohányosokat, menjenek a társalgóba! Ez fönt volt a harmadik emeleten s az ebédlőből nyílt. A társalgó dohányfüsttől, cigaretta-csutkáktól, hamutól züllött és piszkos kis helyiség volt, de óriás polcain bekötve francia, angol, magyar, német folyóiratok, az Illustration vaskos évfolyamai, a Simplicissimus üde és tarka kötetei, komoly Vasárnapi Újság fóliánsok. Vacsora utáni kedvelt hely. Az ebédlőben hosszú asztalok álltak sort. Asztalfőn és asztalvégen a bentlakó tanár vagy családfő ült, mert az ételeket a két végén kezdték felszolgálni s illő volt, hogy a legjobb falatokat az öregebbek vegyék ki. Az ajtó melletti sarokban felszolgáló pohárszékek, a legbelsőben egy zongora állt. A három új fiú illő tisztelettel járta be és vette tudomásul mindezt egy méla másodéves kalauzolása mellett a megérkezésüket követő első félórában. - Na, ezt most láttátok, taknyos gólyák - mondta szenvtelenül a kollégista. - Tudomásul veendő még a következő: napközben tilos az ágyon heverészni, könyvtárban a nyitott könyvet lapjára borítani s úgy rákönyökölni a kötésre, viszont, ha reggelizni akartok, korán keljetek. - Nem kap mindenki rendesen reggelit? - kérdezte a pedáns Dini. - Kuss, gólya - szólt mélán a kollégista -, pofa be, gólya nem kérdez, csak felel. Dinit elöntötte a vér, szeretett volna goromba lenni, de látva, hogy Bandi és Tatár meglapul, ő is visszanyelte dühét. - Bégé úrnál már voltatok? - Ki az? - Rongy gólyák, ezt se tudjátok? Bégé úr: az B.G., ezzel a két betűvel írja csak alá a rendelkezéseit, az igazgató, Bartoniek Géza. Nem? Hát akkor