Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
Víziók - LÁBASS ENDRE Caprichos
Százéves a Budapesti Elektromos Művek Rt 1893-ban két magántársaság kapott jogot arra, hogy a főváros lakosságát villamos energiával ellássa. Az egyik, a Ganz, a másik, egy osztrák részvénytársaság. Ennek a főváros közcélú áramszolgáltatását tekintve történelmi dátumnak évekig tartó, kemény küzdelmekkel tarkított előzményei voltak. Nem mehetünk el szó nélkül, hogy vissza ne emlékezzünk az 1893-at megelőző néhány évre, hogy ezzel teljes legyen a kép helyünkről a világban, illetve Európában. Az első közcélú áramfejlesztő telepet 1882-ben helyezték üzemben New Yorkban, míg Európában az elsőt 1883-ban Milánóban. Ezután sorban következett néhány főváros, majd 1893-ban Budapest. A fővárosunkat azonban még hazánkban is megelőzte az 1884-ben Temesváron üzembehelyezett első erőmű és az 1888-ban, Mátészalkán kigyújtott első közvilágítási lámpa. Ez látszólag ellentmondás, hiszen a fővárosban minden feltétel adott volt a villamosítás elterjedésének. A Ganz már 1879-ben villamos ívlámpákat használt saját vasöntödéjének megvilágítására, 1879-80 telén a Budapesti Műjégpályát is ívlámpákkal világították meg, majd 1881-ben a trónörökös pár látogatásakor 36 ívlámpával ideiglenes közvilágítást létesítettek azon az útvonalon, ahol elhajtattak. 1885-ben egy Budapesten rendezett országos kiállításon kiemelkedő találmányt mutatott be a Ganz és Társa: a transzformátort és az elosztórendszert, amelyet 3 kiváló magyar mérnöknek köszönhet az emberiség. Nevük ismét írjuk le: Déry, Bláthy és Zipernovszky. Ennek a nagy generációnak köszönhető az a siker, amivel hazánk a villamosenergia-ellátás fejlesztéséhez hozzájárult. Ezek után jogos a kérdés, hogy a főváros villamosítása miért váratott magára 1893. októberéig? Természetesen ennek alapos oka van. Kz pedig nem kevesebb, mint az, hogy a gáz - mint világításra alkalmas energia - megelőzte a villamosságot, méghozzá jelentősen. Hiszen 1807ben már Londonban megjelent a gázközvilágítás és 1856ban az első hazai gázgyár is megkezdte működését, és gázközvilágítás működött a fővárosban. A villamos energiával csak 1867-től számolhatunk, hiszen akkor találták fel a dinamógépet, de a kezdetleges ívlámpák miatt még nem voltak versenyképesek. A főváros azonban gyorsan elkötelezte magát a gázvilágítás mellett, és olyan koncessziós szerződés kötött a Trieszti Általános Légszesz Társulattal, amely 1891-ig megkötötte a kezét, miután a szerződésbe foglalta, hogy: világítási célra szolgáló cső és egyéb vezetékeknek a város területén való fektetésére a koncepció tartalmáig csak a gáztársaságnak van joga". Miután a villamosenergia-szállítására vezetékek szolgáltak, így alkalmazásához nem járult hozzá a cég. Engedni csak 1891-ben kényszerült, amikor a közvilágítási szerződése lejárt. Hiába volt tehát itt talentum és akarat, sőt még a gyártó háttér is, a bürokrácia volt a nyerő. A következtetés: a jól megkötött koncessziós szerződés előnyös pozícióhoz juttatja azt, aki előrelátóan fogalmazza meg érdekeit. Folytatva a bevezető gondolatot, a főváros által kiírt pályázatot elnyert két társaság leányvállalatot alapított. A gáztársaság Budapesti Altalános Villamossági Rt. míg a Ganz; Magyar Villamossági Rt. néven hozott létre egyegy áramszolgáltatói. Az osztrák cégnek egyenáramot, míg a Ganznak váltakozó áramot kellett szolgáltatnia. A váltakozó áram esetén a magyar találmányt kívánták felkarolni. Példaértékű volt, hogy 1891-ben, amikor a villamosítás elől már elhárultak az akadályok, az a gyors tempó, amivel ezt megvalósították. 1891-ben a főváros közgyűlése ajánlattételre hívott fel több céget, Budapest villamosítására és az erőátviteli rendszer megépítésére. A pályázati határidő csupán 60 nap volt. 1892-ben a közgyűlés az ajánlatokat elbírálta és kiválasztotta azt a két pályázót, amelyeket a feladatra alkalmasnak talált. A szerződések megkötésére 1893 elején került sor, és már októberben az áramszolgáltatás kezdetét vette. Két évvel az ajánlattételtől számítva az erőtelepek és hálózatok elkészültek.
