Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - BÁCSKAI VERA Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére

Az első években jól haladt a terv megvalósítása, a lendület azonban igen hamar alábbhagyott. Ennek oka nemcsak a napóleoni háborúkat követő gazdasági nehézségekben keresendő, a pénzhiányt a szerény anyagi eszközök pazarló, felelőtlen kezelése okozta. A német színház építése szinte teljesen kimerítette a Szépítési Alapot, a többi tervből alig valósult meg valami. Mindezekkel az előzményekkel azért volt szükség részletesen foglalkozni, mert Széchenyi ismerte e tervet, számos elemét elfogadta, és mint látni fogjuk, megkísérelte megvalósításukat is. Pest felemelésében nemcsak a külföldi nagyvárosi példák lebegtek a szeme előtt, hanem a század eleji városrendezési terv általa is helyeselt, megvalósítatlan célkitűzései is. Széchenyi városszépítési törekvéseinek indítékai azonban merőben mások voltak, mint elődeié. A XVIII. századi arisztokraták a királyi székhely Budára helyezésének hiú reményétől várták a város fellendülését (ez az illúzió még a későbbiekben is fel-felbukkant). József nádor a város polgárságának és nem utolsó sorban a XVIII. század végétől növekvő számú nemes és hivatalnok részére kívánt célszerűbb, egészségesebb, biztonságosabb, kulturáltabb, csinosabb (de nem pompás) életkörülményeket biztosítani. Széchenyi politikai céljainak rendelte alá a város felvirágoztatását: A "koncentráció", a közjóért tenni akarók egyesítése eszközének tekintette Pest szépítését, a városnak a nemességre gyakorolt vonzerejét a hasznos és szórakoztató időtöltések szaporításával, Pest „keheméinek és szépségének" gyarapításával kívánta elősegíteni. Széchenyit az 1820-as évek második félében kezdte foglalkoztatni Budapest szépítésének, felvirágoztatásának gondolata, attól kezdve, hogy - mint naplójába 1826 novemberében bejegyezte - elhatározta: „Eletem legyen a hazának, legyen az emberiségnek szentelve". Mindaz, amit e városért tett, tagja volt „azon láncolatnak, amely a honi erőknek Pest-Budára összesítése által" a közjó előmozdítását szolgálta. Szándékait Zichy Júlia grófnőhöz 1829ben írott levelében világosan megfogalmazta: „A szívből buzog minden - Magyarország szíve Pest és Buda. A szegény szív persze poros s piszkos, ezen nem változtathatunk, de annál többet segíthetünk rajta. A szívet nem helyezhetem máshová, de megszépíthetem." A „koncentráció" első lépése az Akadémia elődjének, a Tudós Társaságnak létrehozása volt. A köztudatban úgy él, hogy az Akadémia alapításának gondolata Széchenyi fejéből pattant ki, s mindnyájunk előtt ott lebeg az a teátrális kép a politikai életben akkor még alig ismert fiatal huszárkapitányról, Széchenyi Istvánról, aki 1825. november 3-án az országgyűlés kerületi ülésén jószágai egész évi jövedelmét ajánlotta fél a nemzeti érzés és a nyelv terjesztésére és művelésére hivatott Tudós Társaság alapítására. Holott egy ilyen hazafias társaság létesítésének szükségességét elsőnek Bessenyei György vetette fél még az 1770-es években, s Széchenyit nagylelkű ajánlatára nem hirtelen felbuzdulás indította. Mint Felsőbüki Pálhoz intézett levelében 1830-ban leírta, jóval az országgyűlés előtt barátaival arról tanácskozott, hogy mivel kellene kezdeni az egyesülést. A beszélgetés során felmerült a lóverseny vagy