Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

kor javaslatot tett egy Budapest-vidék létrehozására, amely nem pusztán a 40-es évek óta felmerült - a főváros elhárító mechanizmusa érdekében funkcionáló védőgyűrű lehetett volna, hanem ugyanannyira szolgálta volna az ahhoz tartozó mintegy 80 falu fejlesztését is. Harrer a mai Pest megyéhez tartozó falvak java részét járási kötelék közbeiktatása nélkül kapcsolta volna Budapest-megyébe, és mint írta „még inkább mellőzendő úgy hatóságilag, mint önkormányzati testként egységbe foglalásuk, mert csak így várható a Nagy-Budapest eszmekörébe szánt szerepükbe való beleélésük." Harrer 1945 szeptemberében úgy látta, hogy „három területi tagozatban kell tehát Budapest és környéke problémáját ma megoldani, úgy szervezetileg, mint közigazgatás-politikailag; ez utóbbi tekintetben úgy - ez természetesen minden oldalon az eszmétől való áthatottságot és áldozatkészséget is feltételez -, hogy a főváros és a környék városai között a szint-kiegyenlítődés mielőbb és minél tökéletesebben bekövetkezzék; az agrárgyűrű felé pedig olyképp, hogy a szerep, amelyet a nagy-budapesti elgondolás az itt letelepültek számára a nagyváros javára, de meggyőződésünk szerint az ő javukra is juttat, őket kielégítse, sőt e sorsukkal megbarátkozzanak."

31 Harrer világosan beszélt. Budapest az adott pillanatban nem volt elég erős és terhelhető ahhoz, hogy egyszerre fogadja be a környék községeit. Ellenben épp az időben eltolt bekebelezés érdekében ezen községeket addig is meg kell fosztani a ha31. Id. mű. 137.0. gyományos önkormányzati önállóságtól, azaz mintegy parkolópályán kell tartani. Harrer nyilván nem véletlen emleget áldozatkészséget és az eszmétől való átfűtöttséget. Az érintett környék képviselőinek, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nemzeti bizottságának radikális álláspontja nem is késett sokat, szeptember 28-án dr. Gorzó Nándor aláírásával megszületett az elutasítás. Túl azon, hogy a vármegyei nemzeti bizottság morálisan elítélendőnek tartja a bizottság munkáját, mely nélkülük kíván dönteni saját területük feldarabolásáról, melybe soha bele nem egyeznek, az elutasító állásfoglalás az alábbi érveket sorolja fel. 1. Budapest helyzete az ismét beszűkült határok között, a székesfőváros háború utáni állapota, az újjáépítés önmagában véve is hatalmas költségei. Nincs tehát semmiféle anyagi fedezete a bekapcsolásra szánt területek fejlesztésének. 2. Másrészt - állapítja meg a vármegyei nemzeti bizottság - mindez előnytelen a peremvárosoknak is, hiszen az adott anyagi viszonyok között azok egy metropolisz sötét külvárosának szintjére zuhannának le. 3. Végül kifejtik, hogy a vármegye gazdaságilag ellehetetlenül, ha elvesznek városi bevételei, épp ezért „Óriás-Budapestet" le kell venni a napirendről. Mindezek után a kérdés mégsem került 32 le napirendről. Granasztói Pál több beszámolójában foglalta össze a Közmunkatanács által felkért bizottság munkáját, amelyben rajta kívül olyan építészek vettek részt, mint Fischer József, Preisich Gábor, Percei Károly, Málnai László, Zoldy 32. Tér és Forma 1945.11. sz., illetve 1947.2. sz. valamint Városi Szemle, 1948.1-2.