Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

Emil. A bizottság konkrét terveket készített az ipari területek, zöldövezetek, lakóterületek, különleges rendeltetésű területek elhatárolására, meghatározta a fajlagos beépítések számát és mértékét, forgalmi úthálózatot tervezett. Elgondolásaik, melyek a közigazgatás reformjára és nem államosításának elképzeléseire épültek, szorosan összefüggtek az újjáépítés kötelező programjával. E remek építészek úgy hitték, hogy a háború utáni fejlesztés és Nagy-Budapest programja összefüggésben állhat egymással. A város új korszakát jelentő terveik - melyek a Tér és Forma hasábjain láttak napvilágot - ma is szívet szorongató példái a mérnöki gondolkozás tisztaságának és magárahagyottságának, illetve a nagypolitikával szembeni kiszolgáltatottságnak. Nagy-Budapest létrehozásának politikai feltételei szorosan összefüggtek az MKP elképzeléseivel. Ennek megfelelően a hároméves terv részévé tették Nagy-Budapest létrehozását. A fővárosból „kirekesztett" dolgozók képviselete pusztán propagandafogásnak is jó volt. Az olcsóbb elektromos áram, a jobb ellátás, a jobb közlekedés ígérete az MKP részéről természetesen értelmes befektetésnek bizonyult, hiszen sejthető volt - amint azt az 1947-es országgyűlési választások eredményei igazolták is -, hogy a bekebelezésre váró terü33. Források IV. id. mű. 363-370. o. 120/b, illetve 121. sz. 34. Források IV. id. mű. 386.125. sz. 35. Arra utalnék, amire Magyary is utalt az 1942-es Szendy-féle terv indoklásaként írott tanulmányában, arra nézvést, hogy mire is vezet egy elhibázott autonómia. Magyary azt fejtegeti, hogy miért is nem lehetséges a fennálló állapot - azaz a rendezés előtti -, amelyben hat megyei jogú város, hét járásba tartozó községek, hét főszolgabíró intézkedik. „A helyzet nagyjából ugyanaz, leteken leadott szavazatok döntőek lehetnek a jövőt illetően. Az MKP Nagy-Budapesti Pártbizottságának értékelése

33 tanúsítja, hogy az elemzők pontosan felismerték: a szociáldemokrata párt peremkerületekben létező tradicionális fölénye elsősorban akkor törhető meg, ha megváltoznak a feltételek, azaz a közigazgatási határok is. Épp ezért sürgették oly nagy erővel NagyBudapest létrejöttét, mely egyszerűen elmossa a tradicionális választói magatartartásokat fenntartó községi, településpolitikai feltételeket. Ugyanakkor az MKP nem érte be a tervezgetéssel, illetve a követeléssel. E korszakban is, azaz már 1945-49 között folyamatosan csökkent a fővárosnak mint önálló intézménynek az autonómiája, s az egymás után vesztette el jogosítványait, utóbb vagyonára is sor került. Már Kővágó József polgármestersége alatt is mindennapos gyakorlat lett a törvényhatósági bizottságok feje feletti átnyúlás, a pártok erőviszonyait is meghaladó mértékű agresszió jelenléte a mindennapi várospolitikában. 1947-től pedig, Bognár József polgármestersége alatt, kibontakozott a szalámitaktika. 1948-ra a főváros intézményeit gyakorlatilag teljesen államosítják, s így, mire kialakulhatott volna Nagy-Budapest, addigra a létező város gyakorlatilag mint autonómiával rendelkező közigazgatási egység megszűnt. mintha Budapest közigazgatási beosztását úgy csinálnák meg, hogy a belvárost vezetné a budapesti polgármester, a kerületek pedig önállóan haladnának a maguk útján. Ezt ma senki sem fogadná el..." id. mű. 260. o. Úgy rémlik végül ez történt Budapesttel. Azzal a szerény különbséggel, hogy a mai törvények szerint Budapest főpolgármestere még a belvárost sem vezeti.