Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság

azonnal kibírhatatlan költségekbe vernie magát. Bárczy és Harrer pontosan látták, hogy a direkt napi politizálás szintjén ténylegesen magyarázatra szorulhat az egyesítés, hiszen várható, hogy ez esetben a bekebelezett területek úgymond megkezdik jogaik követelését, s mindenki tudta, hogy a főváros települési struktúrája valóban lyukas, - ahogyan az volt még a 30-as években is, s részben ma is -, azaz tele van olyan nagyobbrészt mezőgazdasági területtel, alulfejlett mini-régióval, amelyek városias szintre hozatala valóban tetemes összegeket emésztene fel. Csakhogy (s olvassuk csak el újra és gondosan Harrer tanulmányának második idézetét) ezzel már a századelőn is tisztában voltak, s nekem legalábbis úgy rémlik, hogy ha nem is mondhatták ki világosan - hiszen nem egy tudományos diszkussziót olvashatunk a századelőről, hanem egy konkrét politikai helyzetben született dokumentumot, amelynek tekintettel kellett lennie, s tekintettel is volt megrendelőjének választási érdekeire -, de utaltak rá. Harrer tervének épp az volt a rejtett lényege, hogy történjen meg a közigazgatási egyesítés, és aztán ha majd a város van birtokon belül, azaz legyőzte a vármegyét, akkor saját ütemének megfelelően oldja meg a telepítéssel a városiasulás költségeit. Harrer tehát - mint ezt az olyan, egyébként több szempontból korlátolt kritikusa, a Nagy-Budapestet vadul ellenző Pirovits Aladár is felismerte - megoldásában időben kettéválasztotta a városfejlesztés két síkját: a közigazgatási és területfejlődési sí6. Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete I. Gondolat 1968. kot. Valóban Harrer - s ezt a mellette szóló érvek között tarthatjuk számon - kicsit bűvészkedett, illetve logikusan haladt az általa megfogalmazott és objektíven igazolt, időben eltérő érdekek logikája mentén. Mindent elkövetett, hogy még akkor hozza tető alá a bekebelezést, amikor abban a környék érdekelt, s mielőtt még fordul a kocka. Pontosan látta, hogy amire a környéknek egy bizonyos fejlettségi fokot elérve már nem lesz érdeke a bekebelezés, viszont nagyon is megtetszik neki a főváros közelségéből eredő összes előny használata és a kötelmektől való mentesség kettőssége, akkorra már késő lesz. Mert akkor már nem egy székesfővárosi érdekeltséggel kell szembenézni, hanem a vármegye illetve a jóllakott megyei jogú városok és falvak tucatjának ellenérdekeltségi rendszerével, e ritka bonyolult és soktényezős összefüggést adó hálóval. Bárczy, akinek máig érvényes portréját ritka élességgel vázolta fel Harrer , nyilván hasadtlelkűen viselkedett e kérdésben, hiszen a világháború előtt még elsősorban a környék városainak és falvainak polgárai voltak lelkesek Nagy-Budapest gondolatától, s a székesfőváros - politikailag, azaz egy választás szempontjából elsőrendűen fontos - közege enyhén szólva tartózkodóan viselkedett. Azaz Bárczy beiktatásakor utalt Nagy-Budapest lehetőségére, két évvel később pedig hivatalosan megbízta Harrert a terv elkészítésével, aztán - persze - nem történt semmi. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy Bárczy főpolgármester volt, s ezekre az évekre esett a Fővárosi Közmunkák Tanácsának illetve a főváros 95-175. pp.