Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - GYÖRGY PÉTER Nagy-Budapest - az elképzelések és a valóság
szerveinek épp az építési szabályok betartásával összefüggésben bonyolulttá váló, állandóan újraszabályozandó viszonya. Épp ezért hiába terjedt ki a Közmunkák Tanácsának hatásköre a székesfőváros határain túlra is, a két szervezet, illetve intézmény zavartalan együttműködésére nem lehetett építeni 7 . Hiába látta Harrer világosan, s láttatta is, hogy a főváros érvényes értsd, a tényleges szempontokat figyelembe vevő - szabályozási terve nem készíthető el úgy, hogy abban tudomást sem vesznek a közigazgatási határain kívül létező, ám a városra átsugárzó tényezők összefüggésrendszeréről. Ha nincs egységes NagyBudapest, akkor illúzió marad pl. az egységes építési szabályzat kidolgozása, amelynek megléte vagy hiánya aztán radikálisan befolyásolja a telekárakat, melyek alakulása visszahat a telepítés- és településpolitika kérdésére. Bárczy és Harrer tehát pontosan látták, hogy Budapest a fejlődés azon fokán áll, amikor az egységes szabályozás elkerülhetetlen lenne, hiszen a közigazgatási, telepítéspolitikai, közegészségügyi, közlekedés- és élelmezéspolitikai összefüggések rendszere, mindaz tehát, ami a várost jelenti, másképp nem tartható kordában. Pontosan látták, hogy a városi fejlődés bonyolult szövete, az egymásra ható tényezők rendszere bizonyos fokú egységes keretet követel, ellenkező esetben az egyes alrendszerek és részfunkciók fejlődése tervezhetetlen7. Másrészt - anélkül, hogy elmerülnénk a Közmunkák Tanácsának és a székesfőváros ügyosztályainak egymáshoz való viszonyában, a hatásköri kettőződések, át átfedések egyébként igencsak izgalmas történetében - belátható, hogy Nagy-Budapest végül is a Közmunkák Tanácsának létét ássa alá. Ugyanakkor látjuk, hogy minden csak politikaikontextus kérdése hiszen 1945 né, illetve a szabályozhatatlanság okán nem pusztán ellenőrizhetetlenné, de követhetővé sem válik. A törvényhatósági bekebelezés megfelelő időpontja a századelő lett volna, de egy dolog a racionális akarat, s egy a politikai realitás. Nagy-Budapest víziója hiába tűnt ismerősnek a tőlünk Nyugatra lévő metropoliszok történetét figyelve, a kockázat, a költség, a nagyvonalúság és távlatosság a kortársak többségére egyaránt elriasztóan hatott. A főváros törvényhatósági bizottsága visszariadt a Harrer-féle tervtől, Sipőcz Jenő polgármester ekkors ezután is-élesen ellenezte a tervet, mely ettől fogva eltűnt a hivatalos várospolitikai tervek horizontjáról. Megmaradt viszont a nagy magyar utópiák szintjén, mely - mint látni fogjuk - különböző szinteken vissza-viszszatért a két háború között is. Harrer Ferenc pedig rálelt élete nagy kihívására, alakját és változó elképzeléseit e történet minden egyes állomásánál ott látjuk felbukkanni. Nagy-Budapest tervének 1908-as elvetélése egyben a Harrer megállapította érdekeltségi korszakok közül az első lezárulásához is vezetett. Minden egyes évvel nőtt a peremvárosok lélekszáma, azaz folyamatosan szaporodott a kényszerű okoknál fogva gazdasági kitelepülök száma, ugyanakkor épp az építési szabályozatlanság következtében kialakulhatott a peremvárosi építészet egyfajta - máig tartó - reután épp a Közmunkák Tanácsa Fischer József vezette csapata dolgozott a Nagy-Budapest terven a leglelkesebben. Igaz az is, hogy a Közmunkák Tanácsa épp ezekben az években is kijátszható volt a székesfőváros törvényhatóságai ellenében, azaz megeshetett, hogy az MKP kedve és stratégiai érzéke szerint játszott a megkettőzött intézménystruktúra adottságaival.
