Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - SIPOS ANDRÁS Reformok és reformtörekvések a fővárosban (1920-1947)
Reformok és reformtörekvések a fővárosban (1920-1947) SIPOS ANDRÁS „Egy érzésem van, igen tisztelt uraim, hogy ha valamikor eljönnek azok a nagy külpolitikai bonyodalmak által már most bevezetett, de talán csak évszázadok múlva esedékes világtörténelmi változások, ahol egyszer a magyar nemzetet fel fogják hívni, hogy álljon elő, és sorolja fel azokat az érdemeket, amelyek amellett szólnak, hogy a világ hatalmai a magyar nyelvet, a magyar fajtának a jogait fenntartsák, ha talán unokáink unokái megérik azt a szerencsétlen időt, hogy itt számot kell adniok arról, hogy mit csináltunk e földön, meg vagyok győződve róla, hogy az első szó, ami az utódok szájából el fog hangzani, az lesz, hogy 'Budapest'" - mondotta Molnár Ferenc 1913. november 17-én, a főváros egyesítésének 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepi díszközgyűlésen 1 , miután éles bírálatban részesítette azokat, akiknek a szemében „Budapest Magyarországnak a bűnbakja", „külön test, egy corpus separatum az ország közepében, e körül van egy nagy Magyarország, de ami itt van, az egy amerikai város, amihez nekünk semmi közünk." Aligha sejtette, hogy a megjósolt katasztrófa oly hamar bekövetkezik, és a 20 milliós „Magyar birodalom" székhelye néhány éven belül egy 8 milliós „csonka rész" fővárosa lesz. Bűnlajstroma pedig - az idegenség és a vidék fejlődési energiái elszívásának vádja - az összeomlásért és a levert forradalmakért reá hárított felelősség ódiumával gyarapodik. Budapest azért válhatott általános bűnbakká, mert méreteinél és funkcióinál fogva már Trianon előtt is messze kiemelkedett a magyar városhálózatból, és az ország egészére kisugárzó hatással összpontosította azokat a társadalomfejlődési, szellemi
