Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - HEGEDŰS JÓZSEF - HORVÁTH M. TAMÁS - LOCSMÁNDI GÁBOR - PÉTERI GÁBOR - TOSICS IVÁN Alapelvek - és modell - az önkormányzatok válságának kezelésére

kotásával, jelentőségük növelésével tör­ténhet. Mindhárom tendencia a korábbi mono­litikus, kizárólagos ellátási felelősséggel bíró szolgáltatónak a szerződéses szolgáltató­val való felváltását jelenti. Az itt említett első esetben az önkormányzat magáncég­gel, a második esetben „helyi irodájával ", a harmadikban pedig non-profit szervezet­tel köt szerződést. Hasonló különbségek vannak, ha a három logikát az önkormány­zatok igazgatási feladataira alkalmazzuk. A privatizáció a területi önkormányzatok szerepének nagymértékű csökkentését célozza azzal, hogy erősíti a központi sza­bályozás, illetve a piaci szolgáltató szerve­zetek szerepét (pl. a szolgáltatások ver­senytárgyalásos pályáztatásának kötelező­vé tételével). A decentralizáció nagyobb szerepet, több funkciót ad az alacsonyabb, a lakossághoz közeli önkormányzati szint­nek. Végül a közösségi orientáció alapve­tően az érintett lakosság szerepét növeli meg (pl. bérlői választás, hogy ki legyen a bérház fenntartója, szülői választás, hogy ki járhasson az adott iskolába, lakossági vá­lasztás, hogy melyik vízműhöz tartozzon a település). Egyes nyugati országokban (különösen Nagy Britanniában) az utóbbi években széleskörű kísérletek folynak a szolgáltatá­sok privatizációjára vonatkozóan. A tapasz­talatokat szakmai szempontokból inkább negatívnak lehet értékelni. Privatizálás után is monopólium marad a legtöbb szolgáltatás; a legtöbb közösségi szolgáltatás már csak kicsi kínálati rugal­1. Hambleton-Hoggett, 1987: Decentralization and Democracy: mássága miatt is nehezen privatizálható (ha nagy a sorban állás bérlakásért, óvodai férőhelyért stb, a piac nem tud ugyanúgy reagálni, mint amikor a hiány tipikus piaci árucikkek esetében merül fél); a legtöbb közösségi szolgáltatás nem egyéni, hanem csoportelőnyöket szolgál (tiszta levegő, jó utak, jó iskola, rendőri védelem stb). A budapesti modelljavaslatunkban az önkormányzatiságnak nagy jelentőséget tu­lajdonítunk. Úgy gondoljuk, hogy a buda­pesti közigazgatási reform keretében az önkormányzati szintek működésének megreformálására kell törekedni, nem pe­dig a helyi önkormányzati szint „kiüresí­tésére". Az önkormányzatok szerepének nagymértékű csökkentését célzó megol­dásokat (privatizáció) a mai magyar hely­zetben csak egyes elemeiben látjuk alkal­mazhatónak. Véleményünk szerint a kö­zösségi szolgáltatások legfontosabb terüle­teiért továbbra is az önkormányzatoknak kell felelősséggel tartozniuk, így például nekik kell eldönteniük, az adott határok vagy elvek mellett mekkora lakbért számí­tanak fel, eladják-e vagy megtartják a bér­lakásokat és az üzlethelyiségeket stb. Ennek az elvnek a szellemében Buda­pest esetében a privatizáció csak korláto­zottan érvényesülne, néhány szolgáltatásra terjedne ki; a decentralizáció alapvetően a főváros és a kerületek viszonyát jellemez­hetné; míg a közösségi orientáció erősödés az új típusú, ágazati elvre épülő önkor­mányzati formák, kialakulásában nyilvá­nulna meg. Localising Public Services. SAUS Occasional Paper 28, University of Bristol

Next

/
Thumbnails
Contents