Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - MIKLÓSSY ENDRE Az államszocializmus korszakában

probléma segítségével lehet szerezni, előáll az alábbi csapdahelyzetet görgető stratégia, a célszerű, és az adott szisztémában tökéletesen ésszerű magatartás: A lehető legnagyobb beruházásigénnyel a lehető legkevesebb problémát megoldani. A városfejlesztési stratégia sajátosságai A beruházási érdekcsoportok értelemszerűen a központi beruházások forrásainak az igénybevételét tűzték ki célul. Voltak még ezen kívül jóval kisebb olyan egyéb beruházási érdekeltségek is, amelyek lehetőséget kaptak arra, hogy megoldják a Központ által megoldhatatlannak ítélt igényeiket - ilyen volt mindenekelőtt a családi házas lakásépítés -, de összességében is elhanyagolható volt ezek volumene a másik szektoréhoz képest. A központi forrásfelhasználó beruházási érdekcsoportok döntő gazdasági hatalomra tettek szert az elmúlt rendszerben. Beruházásaiknak városfejlesztési szemszögből az a legfőbb jellemzőjük, hogy nem egységes városkoncepcióra, hanem csak „az égető" feladatok megoldására irányulnak. A városszerkezet különféle kialakult jellemzőit így mozdíthatatlan adottságnak veszik. A netáni megváltoztatására legfeljebb hosszú távú terveket készítenek - de a fejlesztési rendszer sajátosságai miatt ezek a tervek még rendkívül hosszú időtávon se valósulnak meg. (A budafok-albertfalvi híd például már negyven évvel ezelőtt lényeges koncepcionális elemként szerepelt a városrendezési tervben. Azért nem lett semmi sem belőle, mert a sürgős „napi" megoldandó feladatok mindigeléje sorolódtak. Ám a mindenkori „távlati" tervekben változatlanul szerepelt közben.) Az, hogy éppen a mai városszerkezet a probléma fő oka, és ezért érdemi javulás csupán annak a megváltoztatásától várható, föl se vethető ebben a gondolkodási rendszerben - hiszen nem is tudjuk értelmezni a „beruházási elkötelezettségek" szemszögéből. A megoldási javaslatoknak két fő típusát lehet megkülönböztetni. A ráfejlesztés a meglévő városszerkezetnek a változatlanul hagyásával történő fejlesztés. Alapelve az, hogy ha valahol sorbanállás van, akkor ott kell bővíteni a kapacitásokat. A hosszú távú hálózatfejlesztést ezáltal a mindenkori konjunkturális igények vezérlik. A ráolvasás az előző szerves kiegészítője. „Jó lenne ha" típusú javaslatok az érzékelt problémák megoldására. A reménye ezen javaslatoknak abban van, hogy ha a probléma elviselhetetlenné válik, akkor át lehet emelni az előző típusba. Adott probléma súlyossága kétségkívül növeli az esélyt arra, hogy a beruházás átsorolódjék az előző típusba. Ezért megjelenik az érdekeltség a problémák növelésére. (Ilyen típusú eljárás a kamionforgalom átvezetésének a városon belüli szándékos megoldatlansága, ami jó zsarolási alap volt egy új hídnak és kapcsolódó beruházásainak a megszerzésére.) A két javaslattípus között az igazi különbség mégsem ebben van, hanem az érintett beruházási lobbyk befolyásában. (Amikor például az igen erős szénhidrogén-lobby lépett fel beruházásainak a növelése érdekében, akkor neki sikerült lényegesen megjavítani a főváros levegőállapotát: „gázprogram".)