Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - MIKLÓSSY ENDRE Az államszocializmus korszakában

A beruházói-vállalkozói érdekek városfejlesztési megjelenése ma még szisztematikusan nem tekinthető át. Oka ennek az is, hogy nem épült ki ezzel kapcsolatban a megfigyelő rendszer. Elmondható mégis annyi, hogy a jelenlegi piaci tendenciák a városszerkezet adta monopolhelyzet kihasználására irányulnak. Sikerült a városmagnak az ingatlanárait - az igen csekély kínálat miatt — az égbe felverni. Jó kilátás van arra, hogy ez a monopolhelyzet - a koncentrált infrastuktúra-fejlesztés következtében - még sok évig fenn fog maradni. Akik tehát a „körbe" bekerülnek, komoly üzleti haszonra fognak szert tenni. Nem kedvez viszont ez a helyzet a kisebb fizetőképességű vállalkozóknak - elsősorban a hazaiaknak. De nem kedvez azoknak a nagyszabású külföldi vállalkozásoknak sem, amelyek a kelet-európai piaci lehetőségek meghódítása céljából netán Budapestet szemelnék ki. Ez a város - jelen állapotában - ugyanis nem tud megfelelő kínálatot nyújtani egy ilyen beruházó számára. így válhat a versengő kelet-európai fővárosok számára - a politikai és gazdasági általános feltételeken túl - a városszerkezeti alkalmasság is lényeges meghatározó feltétellé. A nagy nemzetközi intézmények e tekintetben is hamarosan differenciálni fognak majd. Társadalmi-területi övezetek A város társadalmi-területi struktúráját e folyamatok oly módon befolyásolták, hogy négy különféle presztízsű és funkciójú övezetet hoztak létre. Az ország igazgatási-gazdasági központját képező belvárosi zóna. Az elkülönült városnegyed, ahol mindinkább központosul az elit. E városnegyed túlnyomó részben a budai hegyvidéknek a beépülésével vett fél térbeli szegregációs arculatot az elmúlt évtizedekben, de tartozik hozzá néhány egyéb, a régebbi városrendezés által kiemelt terület is, mint Zugló vagy Újlipótváros egy része. Ökológiai és infrastruktúra-ellátási szempontból ezek a város kvalifikált negyedei. Lakói megkülönböztetett társadalmi és urbanizációs előnyökkel indulnak a társadalmi átalakulásban az előnyösebben elfoglalható pozíciókért. A munkaerő lakóövezetei, ezek eléggé sokfélék, a három fő típus: a spekulációs bérház-övezet, a nagy lakótelepek és a családi házas zóna lakói. Ebben a zónában helyezkednek el, illetőleg vannak kialakulóban a nagyvárosi szlömök is. Az ipar, a közlekedés és a raktározás hatalmas, városi szempontból nagyrészt „holt" területei széles karéjban a spekulációs bérházövezet körül. Az egyes övezeteket tartós esélykülönbségek sújtották az elmúlt évtizedek során. Ez az infrastruktúra-ellátásban, az ökológiai és urbanisztikai pozíciókban, az elérhetőségben és a városi presztízsben alapvető különbségeket alakított ki, amelyek ma - a vállalkozói és ingatlanpiac visszajelzése szerint - igen komoly mértékben fékezik a város további fejlődését, mivel igen kicsi kínálatot nyújtanak a hazai fizetőképes keresletnek; sőt, a legnagyobb tőkeerővel rendelkező cégek kivételével a külföldi tőkebevonásnak is.