Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - MIKLÓSSY ENDRE Az államszocializmus korszakában

ri telektömbökkel kiegészülve csaknem félkörbe zárta a városmagot. Tulajdonképpen arról volt itt szó, hogy a várospolitika a magánépítést ezzel a kiegészítő zónával megtámogatta, átvéve elemi funkciókat a bérházövezetből. Ez a gyűrű azonban egyszersmind be is zárta a várostestet. Amit ezen kívül fekvő Budapestnek nevezünk ma, tehát a területnek jó háromnegyedét, az nem egy egységes várostest része, hanem csupán egy település-agglomeráció. Különféle időpontokban és jelleggel kiépült területegységek laza egymásmellettisége, amelynek léte csupán a harmadik övezeten belüli várostesthez való viszonyában határozódik meg. A két külső övezet közül a negyedik a történelmi városhatárig tart, ezt a város fejlődése sokáig üresen hagyta, majd a nagy lakótelepek tekintélyes része települt ide. Az ötödik az egykori elővárosok, amelyek a század végétől épültek ki. A kulcsproblémák eredete Budapest mai szerkezeti problémáit három, egymástól érdemben különböző fő hatóok idézte elő: A város mindenáron Párizst kívánta utánozni, illetőleg Bécset utolérni. Csakhogy - szegényebb lévén - 2/3 arányban kisebb lett minden: az Opera, a Nagykörút, vagy akár egy átlagos bérház. A legsúlyosabb hátrányos következménye ennek az, hogy a telekspekulációs zsúfolt beépítés miatt a város múlt század végén megformálódott történelmi várostestében igen kevés a zöldfelület, alig van közpark, az utcák pedig rendkívül szűkek és túlnyomó részben szintén fátlanok. Ez a zsúfolt beépítés nem volt képes arra, hogy a modern városfejlődés által fölvetett új igényeknek - közlekedés, parkolás stb. - megfeleljen. Ezek az igények - hely hiányában - ezért még tovább növelték a zsúfoltságot, és rontották a környezetállapotot. Ma e városrészek tekintélyes részében az utcák szinte járhatatlanok a parkoló gépkocsik miatt, és a meglévő kevésszámú fa is gyorsuló ütemben esik áldozatául a közlekedésnek. A vállalkozó szektor persze igényes, kerülni igyekszik - érthető módon ezeket a szlömösödött városrészeket. De ebből az a további baj származik, hogy rohamot indít a még beépíthető területek ellen - amelyek jelentős részét fás, bokros közparkok teszik ki. Szállodák, irodaházak, föld alatti parkolók fenyegetik az igen gyér számú meglévő lazább beépítésű közterületet is. A következő bajt a modern funkcionalista városépítés okozta azzal az alapelvével, hogy nem vegyes funkciójú „városra", hanem elkülönített funkciójú övezetekre van szükség, mindenekelőtt lakótelepekre. A panelházas lakótelepeket az utóbbi években már eleget szidták. Városépítési szemszögből csak annyit tennénk hozzá ehhez, hogy miközben az alapvető „város" funkciók beszorultak a történelmi városmagba, a lakótelepek a városmagba vezető közlekedési „köldökzsinórokra" lettek függesztve. Ez a szisztéma minden pontján általános zsúfoltságot okoz, a népességet a központon áthaladó folyamatos, nagyarányú mozgásra kényszeríti, és a kialakított közlekedési kényszerpályák még az átmenő forgalmat is a városközpont felé terelik.