Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - MIKLÓSSY ENDRE Az államszocializmus korszakában

(orszakában* MIKLÓSSY ENDRE ^Készült a Második Millennium-Budapest jövőképei című munka tanulmányaként az MTA Urbanisztikai Intézetének kutatócsoportjában (témafelelős: dr. Vidor Ferenc) Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának megbízásából. Előzmények A magyarországi kapitalizmus kibontakozása már eleve igen erősen függött az államtól mint legnagyobb megrendelőtől. Központilag gerjesztett folyamat lévén, eléggé pontosan kifejeződtek benne a hatalom politikai célkitűzései. Ez a hatalom elsősorban központosítani akart, és ez markánsan kifejeződött területfejlesztő politikájában is: A kettős monarchián belül szimbolikus okokból szükségét látta a „császárváros" ellensúlya kiépítésének. Budapest fél évszázadon át tartó „amerikai ütemű fejlődését (1870: 300 ezer; 1910: 900 ezer lakos) ez a kormányzati politika alapozta meg. Magyarországi belpolitikai okokból pedig szüksége volt egy olyan központi gócra, amely súlyánál fogva erősen felülmúlja a regionális központokat, Kassát, Pozsonyt, Kolozsvárt, Temesvárt, Zágrábot, mivel a kor uralkodó centralizáló francia állameszméjével szemben a fenti városok egy potenciális szeparatizmus csíráit képviselték és ennek is számos híve volt. Az első ütemben a fejlesztés elsősorban koncesszionálásokkal (gyárak, bankok, közlekedési pályák) történik. A második ütemben pedig ez a folyamat a megteremtett gazdasági és szellemi túlsúllyal immár önmagát is gerjeszteni tudja - amit politikai hatalommá konvertált. A fejlesztésben lényeges szerepet játszott az ide települt feldolgozóipar önérdeke, helyzetének monopolizálására való törekvése az ország termékeinek feldolgozásában. E monopóliumot - a szabadverseny korában - elsősorban a közlekedési vonalak Budapestre vezető kényszerpályái, másodsorban pedig a kellőképpen kialakított szállítási díjszabá-