Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - RAINER M. JÁNOS A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom
mondat éles szovjet ellenkezést váltott ki. Most Mikojan a PB-ben nem emelt kifogást ellene. A hosszabb távú érdekeknek közvetlenül nem mondott ellent (csak tárgyalási kezdeményezésről esett szó, nem kivonásról), az érdekek biztosítására hivatott struktúrákat (elsősorban szovjet szempontból a legfontosabbat, a párt vezetését) pedig pillanatnyilag megszilárdíthatta. Ehhez kapcsolódott a harmadik engedmény: a sztálinisták vezetésből (és az országból) való eltávolítása. A következő napokban a követség közreműködésével egy sor vezető (Gerő, Hegedűs, Piros, Bata) távozott családjával együtt a tököli repülőtér érintésével Moszkvába. A 28-i PB ülésen viszonylag későn hozzászóló Nagy Imre ebből a megengedő hozzáállásból szemmel látható erőt merített. Magabiztos lett, még a szovjetekkel szemben is: „Mikojan elvtárs felém fordult, és azt mondta, szilárdabban kell állni. Én ott nem fogok szilárdan állni, ahol a párt érdekei továbbmenést követelnek. Sem ott nem álltam szilárdan, amit a KV és amit a PB képviselt. Amikor helyes volt, ugyanazt képviseltem, amit akkor és ma is.... A nagy, hatalmas népi erőknek, amelyek mozgásban vannak, az élére kell állni. Ez azonban csak úgy lehet, ha úgy értékeljük az eseményeket, mint mi." Most már minden azon múlt, hogy a külön-külön utakon járó, másként gondolkozó szereplők meddig mennek el saját útjukon, s meddig veszik figyelembe a másik érveit. A Bajza utcából október 29-én és 30-án Moszkvába küldött jelentések szerint a szovjet megbízottak széteső pártvezetéssel találkoztak, amely az eseményeket kevéssé tartotta ellenőrzése alatt. A másik döntési centrum, a kormány mintha nem érdekelte volna őket. Azt a számukra releváns vezetésből csak Nagy Imre határozta meg, és benne nem bíztak feltétlenül. A „kispolgári elemek bevonása" (= többpárti koalíció) fokozta ezt a benyomást. Mai szemmel talán furcsának tűnik, hogy olyan inkább epizodikus eseménynek, mint a Szabad Nép székház elfoglalása, Mikojanék mekkora jelentőséget tulajdonítottak. Valójában, mint október 30-i jelentésükben megfogalmazták, a tömegkommunikáció és a hírközlés feletti ellenőrzés elvesztését érzékelték. Hasonlóan a kerületi pártbizottságok elfoglalása esetében nem annyira a konkrét esemény, mint a helyi pártapparátus szétesése keltett aggodalmat. 4 ' Ezt az aggodalmat csak fokozták a belügyi hálózatokon október 28-tól érkező hírek a radikális vidéki önszerveződések létrejöttéről. 42 Október 29-én kelt jelentésében Szeröv drámai hangon ecsetelte a Belügyminisztérium, különösen az államvédelem összeomlását. 43 A jelentés erősen eltúlzott adatokat közölt az államvédelmisek elleni atrocitásokról. 39. História, 1989.4-5.SZ. 37.p. 40. História, 1989. 4-5.sz. 39.p. 41. Jelcin-dosszié, ll/7.sz. dokumentum, 60-61.p. Mikojan és Szuszlov 1956. október 29-i jelentése. Hiányzó lapok, 125-126.p. Uők 1956. október 30-i jelentése. 42. Jelcin-dosszié, 11/4. sz. dokumentum, 54-55.p. Szeröv október 28-i jelentése.
