Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A NÉVADÓ - DIÓSZEGI ISTVÁN Andrássy

nál kellő rugalmasságot tanúsító politikus ennyiben az állandónak mutatkozó kö­rülményekhez is megfelelőképpen igazodott. A Monarchia számára a kedvezőtlen etnikai struktúrából és a hátrányos geopoli­tikai helyzetből adódóan az elszigetelődés volt a lehetséges legnagyobb vesze­delem, és az első időszakban Andrássy minden energiája arra ment el, hogy a fenyegető lehetőséget elhárítsa. A belső és külső adottságok külügyminisztersége második felében sem változtak, a sok sikertelen próbálkozás után mégis megérte, hogy a Monarchia lett a legkeresettebb partner a nemzetközi politikában. A leg­jelentősebb hatalmaktól: Oroszországtól, Angliától és Németországtól kapott szö­vetségi ajánlatot. Andrássynak, aki korábban többször átélte az elutasítás keserű­ségét, módja nyílott arra, hogy maga válasszon, és az ajánlatokra igennel vagy nemmel feleljen. Válaszai az adott helyzetre nézve bírtak érvénnyel, de a konkrét döntések a szerződéskötések mindenkori követelményei szempontjából is figye­lemre érdemesek. Először Oroszországtól kapott ajánlatot. Pétervárott hatalmi-politikai megfon­tolástól és szlavofil küldetéstudattól vezettetve 1876 őszén elhatározták, hogy karddal vágják ketté a keleti válság gordiuszi csomóját. A Törökország elleni fegy­veres fellépéshez a Monarchiát is maguk mellé akarták állítani. Andrássy vissza­utasította az ajánlatot: az oroszellenes magyar és lengyel közvélemény miatt nem léphetett olyan megállapodásra, amelynek a külpolitikai célszerűsége is vitatható volt. Az újabb orosz kérésre, a jóindulatú osztrák-magyar semlegesség kívánal­mára azonban igent mondott, és 1877 januárjában aláírta a budapesti szerződést. A jóindulatú semlegesség fejében Oroszország hozzájárult ahhoz, hogy a Monar­chia megszerezze Boszniát és Hercegovinát. A döntésnek persze nem csupán a formálisan mindkét fél számára előnyös csereüzlet volt a motivációja. Károlyi Ala­jos, akkor a Monarchia berlini követe, később azt írta, hogy Andrássy azért állt rá 21 az alkura, hogy ezáltal elkerülje az Oroszországgal való fegyveres összeütközést. Mindamellett nehéz szabadulni a gyanútól, hogy a kilátásba helyezett területi nyereség nagyobb súlyt nyomott a bécsi mérlegen, mint a konfliktus elkerülé­sének szándéka, és a várható orosz győzelem minden következménye. A következő megkeresés Anglia részéről érkezett. A szigetország, amely 1872­ben fölényesen visszautasította Andrássy ajánlatát, most 1877 tavaszán, a háború megindulása után sürgős szükségét érezte annak, hogy biztosítsa közel-keleti po­zícióit. Az ajánlatban végeredményben együttes fegyveres fellépésről volt szó: Anglia, mint erős flotta birtokosa a tengeri hadműveleteket vállalta volna magára, a Monarchiára, mint jelentékeny hatalmasságra a szárazföldi hadviselés jutott vol­21. Denkschrift des Freiherrn von Aehrenthal im Mai-Juni 1895 über die Beziehungen Österreich-Ungarns zu Rußland 1872-1894. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. I. Alig. K. 474. 22. Andrássy à Beust. Vienne, le 22 Juin 1877. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. VIII. England. K. 170.

Next

/
Thumbnails
Contents