Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

egész nagy csoport: Nagy Imre, Lukács, Donath, Haraszti, Vas, Jánosi, Táncos, Rajk Júlia, Vásárhelyi, a jugoszláv követségen kért és kapott menedéket." Ezt a bejelentést különösen az a tény teszi érdekessé, hogy szorosan kapcsolódott ahhoz a beszámolóhoz, amelyet Kádár a Soldatié-csal november 8-án folytatott tárgyalásáról tartott. Az MSZMP ideglenes központi bizottságának ülésével párhuzamosan tanácskozott a jugoszláv követség épületében az MSZMP intéző bizottsága. Elsőként az aznap elhangzott Kádár rádióbeszédet vitatták meg, s ezen belül különösen a Kádár-kormány törvényességének a kérdését. A vita eredményeképpen leszögezték, „a Nagy-kormány a törvényes, nem szabad lemondania, mert ez igazolná a Kádár-féle árulást. Meg kell külön bélyegezni Kádár magatartását, fel kell vetni személyes felelősségét." A jugoszláv követségen lévő magyar politikusok alapvetően tisztában lehettek helyzetük komolyságával, de a fenti elképzelésük, amely szerint valaha is felvethetik Kádár „személyes felelősségét", arra utal, hogy még mindig tápláltak illúziókat. Ahogy utólag visszatekintve az a határozatuk is csak a jövőnek szólhatott, amely szerint „a többpártrendszer helyes volt az adott körülmények között. Ebben a kérdésben a békeszerződés alapjaira kell helyezkednünk, amely fasiszta pártok alapítását nem engedi." Ezzel szemben viszont egyáltalán nem a jövőnek, hanem a konkrét jelennek szólt az intéző bizottság másik döntése, határozata: „A Kádár-kormánnyal nem tárgyalunk; szovjet elvtársakkal tárgyalunk, de csak az MSZMP alapító okmányának alapján; a kibontakozás alapja csak az általunk eddig képviselt alap lehet, nem pedig személyes kombinációk."

24 Az idegilenes központi bizottság ülését követően Kádár végre fogadta Soldatié nagykövetet, aki így átadhatta neki Rankovié előző napi - mint láttuk rendkívül előzékeny - üzenetét. Kádár valamennyi javaslatot elutasította, mondván, éppen most folynak tárgyalások a jugoszláv és a szovjet párt között arról, hogy Nagyékat Romániába szállítanák. Kádár - saját szavai szerint - támogatta ezt az elképzelést. Nem így a jugoszláv diplomata, aki szerint egy ilyen megoldás „negatív hatást gyakorolna Jugoszlávia presztízsére", s Romániát egyébként sem tartják Nagyék 25 számára megfelelő helynek. Kádár valóban jól informált volt, a szovjet vezetők aznap korán reggel felvetették a jugoszlávoknak, hogy „Nagy Imrét és Losonczyt repülőgéppel Romániába kell kijuttatni, mert állítólag Nagy Imre ilyen értelemben telefonált Dejnek e hó 4. előtt. A csoport többi tagja azonnal szabadon bocsátható, ha lojalitásukról és a 23. MOL 288/4/1. 24. ÚMKL V-l 50.000/14. 25. Hiányzó lapok 232.