Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

Kádár-kormány elismeréséről nyilatkozatot tesz-nek. Állítólag az oroszok ezt Kádárral megbeszélték." Tudott erről az ötletről Soldatié is, hiszen Rankovic nemcsak erről tájékoztatta, hanem pontos utasításokkal is ellátta, hogy miként reagáljon erre: „Ha beszélgetésetek során Kádár erről a variációról szólna, a magad nevében jelentsd ki, hogy nem vagy meggyőződve arról, hogy Nagy Imre és társai ezt elfogadják, elsősorban önmaguk és családjuk miatt. Ezenkívül mondd meg, nem érted a félelmet és miért ez a bizalmatlanság Jugoszlávia iránt." Soldatic-nak el kellett oszlatnia Kádár aggodalmait, Nagyéknak a követségen nincs lehetőségük a magyar belpolitika befolyásolására, a jugoszlávok gondoskodtak teljes elszigetelésükről.

26 November 11-én Moszkvában Hruscsov részletesen kifejtette a romániai verziót Miéunovic nagykövetnek, bízva abban, hogy „pozitívan fogunk reagálni, és úgy véli, ez a kompromisszumos megoldás az egyedüli lehetséges kiút, mert kielégítő mind a mi, mind az ő, mind pedig a magyarok (azaz Kádár) számára, a románok pedig felajánlották segítségüket és a részvételüket". Miéunovic szerint Losonczy Gézát az oroszok azért kívánták Nagyhoz hasonlóan elbírálni, mert abban a (nagyrészt tév)hitben voltak, hogy ő volt a „jugoszláv összekötő, azt hitték, 27 hogy kapcsolatban áll velünk". Moszkvában Miéunovic, Budapesten Soldatié tért ki a konkrét válasz elől, sőt az utóbbi elutasítóbb volt annál, mint amire Belgrádból felhatalmazták. Sőt Rankovié táviratának befejezéséből ő már sejthette, a jugoszláv vezetők már csak annak útját keresik, hogy miként lehetne „szalonképesen" eleget tenni Moszkva óhajának. Ezt jelezte egyértelműen a romániai verziót ismertető távirat zárómondata is: „A fentiekről ne tájékoztasd Nagy Imrét és társait, csak kérdezd meg tőle, 28 mi volt közte és Dej között." Egyre inkább kirajzolódott a Nagy-ügy megoldása, amikor Kádár november 13-án egy szélesebb pártaktíván vetette fel Nagy Imréék megítélésének kérdését: „Feladatunk, hogy elhatároljuk magunkat a Nagy Imre - Losonczy-féle csoporttól. Ez rendkívül fontos... Tehát elvileg el kell magunkat tőlük határolni, de ez nem jelentheti azt, hogy pokolra a szóbanforgó emberekkel. Cselekedeteiktől kell elhatárolni magunkat." Az aktíva felszólalói közül mindössze ketten voltak, akik többé-kevésbé vitába szálltak Kádárral. Elsőként Jóboru Magda kérte számon, hogy miért nem került sor tárgyalásokra Nagyokkal. Megítélése szerint Kádárék elszigeteltek, s ebből csak Nagyék, sőt a korábbi koalíciós partnerek bevonásával törhetnek ki. „Ha ebben az irányban semmit nem akarnak tenni, hogyan képzelik el kijutni ebből 26. Jugoszláv iratok 27. Micunovic 149. 28. Jugoszláv iratok. November 3-án Nagy Imre Dej közvetítését kérte a szovjet csapatok beáramlásának megszüntetése érdekében.