Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

ÉPÍTŐK ÉS ÉPÜLETEK - VÖRÖS KÁROLY Városépítészeti modell Kelet-Európában

gálása mellett a városfejlődés fő vonásaira hívják fel a figyelmet. Ezek az utak nem a rajtuk átmenő belső szállító forgalom szempontjából jelentősek, sőt, ez inkább terhet jelent: tervezőik is a gazdasági jellegű forgalom lehető távoltartásával számolnak, és az útvonalaknak szánt szerepet megfelelő építészeti stílusok és hangsúlyok által igyekeznek kifejezni, sőt értelmezni. De hangsúlyozni kell, hogy itt már valóban utakról is szó van: egész városrészeket átvágó, egyszersmind összekötő hosszú, egyenes, tág horizontú útvonalakról, díszút jellegüknek megfelelően - ellentéteként a belváros még középkorból örökölt szűk, bár nem kevésbé elegáns vagy drága üzletekkel tele utcáinak. Andrássy, aki emigránsként hosszú éveket töltött Nyugat-Európának éppen ezekben az években gyorsan modernizálódó nagyvárosaiban, valóban indokoltnak érezhette a magyar főváros ilyen jellegű átalakítását. Az 1849 utáni emigrációjában Nyugat-Európát alaposan és nyitott szemmel bejáró gróf világosan látta: ahogyan a hazai gazdaságnak nagy szüksége van egy sokirányú, erős piaci központra és az azt fenntartó, üzemeltető gazdasági és politikai-adminisztratív intézményekre, ugyanúgy szükséges az is, hogy ez a piac ne csak a szűkebben vett üzleti-gazdasági életben rendelkezzék megfelelő súllyal, hanem az ennek megfelelő magatartások, gondolkodásmódok és életminőség kialakításában is. Olyan intézményegyüttest kívánt tehát teremteni, mely alkalmas arra, hogy a kelet-európai országok számára az urbanizáció modelljeként szolgáljon. Az így kialakuló urbanizációnak az említett díszutak mindenhol igen jelentős elemei, már csak azért is, mert egyszersmind igen alkalmasnak látszanak a város jómódú polgárságának - esetleg arisztokráciájának - napi találkozóira, a társasági pletykák vagy politikai értesülések megbeszélésére vagy kiértékelésére; hiszen Proust leírásában vagy a ferencjózsefi korra emlékező memoárokban is a város egy-egy jelentős utcaképe és hangulata tér vissza különös hangsúllyal. 1870 december elején nyújtja be a kormány a „Pestváros északkeleti részében nyitandó főközlekedési sugárút munkálatai költségének fedezéséről" szóló törvényjavaslatot. A javaslat a 24 millió forintból az e területen előzetesen végzendő munkákra (útépítés, közművesítés, fásítás), valamint az útvonal területéhez szükséges kisajátításokra 3 millió 336 ezer, az építkezésekhez szükséges további területek kisajátítására pedig 4 millió 863 ezer forint kölcsönt engedélyez a Közmunkatanácsnak. A városépítés-városrendezés összes részletei közül ennek a tételnek parlamenti elfogadása folyt a legnagyobb viharok között - felkavarva mindazokat a szenvedélyeket, melyek a várossal és a polgárosodásnak a város által megtestesített típusával szemben a falusi-kisvárosi társadalomban lappangtak. Ez volt az oka annak, hogy a törvény aránylag kicsiny, mindössze 30 főnyi többséget kapott: 60-an szavaztak ellene, 139-en távol voltak. A parlamenti vita gazdag anyagát olvasva sokoldalú kép bontakozik ki a véleménykülönbségekből a magyar társadalom differenciálódottságáról.