Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A NÉVADÓ - DIÓSZEGI ISTVÁN Andrássy

alkotó személye is annyira elmaradt mögöttünk, hogy arculatján alig tudunk többé hozzánk hasonló vonásokat felfedezni."

5 Mit mondhat a történész hetven esztendővel későbben, ha Szekfű és kortársai öt évvel a Monarchia felbomlása után közönyösek és értetlenek voltak az Andrássyhoz fűződő fogalmakkal szemben? Hiszen a kiegyezés és Bosznia okkupációja ma már csaknem olyan távol van tőlünk, mint a szatmári béke és a hétéves háború. De talán éppen a nagyobb időbeni távolság biztosít jobb rálátást. A személyiség megítélése és a teljesítmény méltánylása szempontjából egy-másfél évszázad távlatából ugyanis nem elsősorban az már a kérdés, hogy a személyiség a maga korának problémáit hogyan oldotta meg, hanem hogy a válaszokban van-e a későbbi korok számára is aktuális üzenet. Az ilyen közelítésben, amikor a mit helyett a hogyan áll előtérben, talán mégis fel lehet majd fedezni Andrássy arculatján „hozzánk hasonló vonásokat". A nyolcesztendős külügyminiszterség bőven nyújt matériát az ilyen vizsgálódáshoz. 1876 október elején Münch báró osztrák-magyar diplomata Andrássy megbízásából Varzinba, Bismarck birtokára utazott. Megbízatása az volt, hogy az éleződő keleti válság közepette, az orosz-török háború előestéjén Németország várható álláspontjáról puhatolóddzék, arról, hogy Németország adandó esetben támogatja-e a Monarchiát Oroszországgal és Olaszországgal szemben. A küldetés tulajdonképpen kudarccal végződött; Bismarck mindenféle konkrét kötelezettségvállalás elől elzárkózott. Indoklása régóta ismeretes a történetírásban, hiszen Münch báró jelentését még egy, a harmincas években készült disszertáció szerzője nyilvánosságra hozta.

6 A bonni külügyi levéltárból most az a feljegyzés is előkerült, amelyet Bismarck diktált tollba a Münch báróval folytatott tárgyalás után. A feljegyzés Münch báró jelentéséhez képest nem sok újat ad, forrásértéke inkább annyi, hogy igazolja: az osztrák-magyar diplomata a valóságnak megfelelően adta vissza a német kancellár kijelentéseit. Van azonban a feljegyzésben néhány mondat, amely ítélet Andrássy külpolitikájáról, és mint ilyen, a konkrét esettől függetlenül is érdemes a figyelemre. Bismarck azt mondta: Andrássy hibás hajlamának tartja, hogy túl sokat foglalkozik a jövővel kapcsolatos számvetésekkel, és ezzel elszalasztja a jelen egyes eseményeinek célszerű kihasználását. Hozzátette, hogy véleménye szerint az osztrák-magyar külügyminiszter mind Oroszország, mind Olaszország, mind pedig Törökország tekintetében valamiféle ideális és végleges jövővel számol, holott ebben az évszázadban egyik viszonylatban sem következik be a végleges elrendeződés. 5. Szekfű Gyula: Andrássy. Napkelet 1923.1. kötet. 418. old. 6. Leidner, Fritz: Die Außenpolitik Österreich-Ungarns von Deutsch-Französischen Kriege bis zum Deutsch-Österreichischen Bündnis 1870-1879. Halle 1936.67-72. old. 7. Diktat des Reichskanzlers Fürsten von Bismarck. Varzin, den 6. Oktober 1876. PA Bonn. I. A.B.q (Türkei) 114 adh. II.