Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

A MILIŐ - KRÚDY GYULA Milyen volt az Andrássy út? (részletek)

Az igaz, hogy ennek a haragosságnak az előidézésében része volt Rákosi Jenő úrnak, aki éppen aznap vonultatta fel harmincmilliónyi magyar közvéleményét a szegény Duk-duk Bandi ellen, és része volt annak az ártatlannak látszó könnyű asztali bornak, amelyet ő olyan nagyon kedvelt, de a Púpos becsületes volt, nem vizezett. A szfinx makacsabb volt ezen a hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira. - Hát, ha nem jössz, viszlek - kiáltotta 0 a magasban, és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát. A kőszívű megnyergelése azonban most sem sikerült. A távolabb álló Jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli férfitest zuhan le a szfinx hátáról, és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy-Magyarországon: nagyot koppan az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon. - No, ennek kampec - gondolta magában a Jóbarát, mert az ilyen válságos pillanatokban az embernek mindig a legegyszerűbb szavak szoktak eszébe jutni. A költő egy másodpercig vagy kettőig holt mozdulatlansággal feküdt Szerelme lábainál. - O, a nyomorult! - hallatszott egy fájdalmas nyögés a hajnali sötétségbe borult lépcsőkről. Ilyen hangon nem a költeményekben, hanem az életben szoktak beszélni... Az odasiető Jóbarátnak megint csak egy paraszti mondás jött a nyelvére. - Kancarúgás nem szégyen! Ennek a disznótoros mondásnak volt-e hatása vagy pedig valamely csodálatos, láthatatlan karok - talán éppen az édesanyjáé onnan a messzi Ermindszentről vigyáztak az ölnyi magasságból lezuhanó költőre: 0 nevetve talpra ugrott, megkereste elhullott föveget, és vitézkedő kedvvel, mint legjobb napjaiban szokta: nyomult előre a közeli Borozó piros köddel fénylő ajtajának. (...) (1925-1926) Nagy Kópé ( részlet) ...Reggeli sétájában Rezeda úr az Andrássy útig ért, és azokon a helyeken, azok előtt a modern paloták előtt, ahol nem tudta maga előtt felidézni a régi Pestet és vele a múlt idők hangulatait, szinte lehunyt szemmel ment el. Az Andrássy út elején azonban jól kinyitotta szemét. A májusi ragyogásban fürdőző út Bécset juttatta eszébe, ahol darab ideig boldog volt és a Ringen karonfogva sétálgatott az ismeretlenek között.