Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

hogy Nagy Imre kikapcsolásával szabaddá tegyék az utat a kádári ellenkormány számára, „hogy Magyarországon ne jöjjön létre két kormány... A mi vezető elvtársaink javasolták, hogy a Nagy Imre-kormányt kapcsolják ki és vegyék le a napirendről, természetesen az új kormány megalakulásának érdekében. Ebben mi és a szovjet elvtársak teljesen egyetértettünk." (A tárgyalásról készült magyar jegyzőkönyv még egyértelműbb megfogalmazást tartalmazott: „a Nagy-kormány tűnjön el" kitétellel.) Vidié még arról is felvilágosította Kádárt, hogy kinevezését is nekik köszönheti, így aligha vonható kétségbe, hogy a két kormány közül melyiket támogatják. Kádár erről valóban már november 3-án értesült Moszkvában, a Nagy Imréék számára elhelyezett csapda titkába azonban feltehetően nem avatták be, így valódi lehetett meglepetése, hogy Nagyék a jugoszláv követségen találtak menedékre: „előttük ismeretlen volt, számukra meglepetést okozott, hogy a Nagy Imrecsoport a jugoszláv nagykövetségre ment és ott is maradt". Vidié arról is tájékoztatta Kádárt, hogy ők kezdettől ellenezték a többpártrendszert, „Jugoszláviában rögtön érezhető volt, hogy ez a szocializmus végét jelentheti Magyarországon és szabadjára engedi a burzsoá és reakciós erőket". Mindezek ellenére azonban - érvelt Vidié - nem az ő ügyük, hogy miként viszonyul Nagy Imre a Kádár-kormányhoz, milyen nyilatkozatot ad, vagy nem ad. A jugoszláv politikusnak igazán nem nagyon lehettek kétségei tárgyalásai valódi tétje felől, így akár gesztusnak is felfogható, hogy megpróbált azért Nagyék mellett is kiállni: „A vezető jugoszláv elvtársak benyomásai és véleménye szerint minden jel arra utal, hogy Nagy, Losonczy és társaik törekvéseik szerint becsületes kommunisták", s idővel hasznára lehetnek a kádári rendnek, ezért türelmet kért a számukra. Ezt azonban szintén belügynek minősítette. Kádár engesztelhetetlennek bizonyult, szerinteNagy Imre megszavazta a szovjet csapatok behívását (ami persze nem volt igaz), azt a behívást tehát, amire Tito elvtárs szerint nem volt szükség, viszont tűzparancsot adott ki akkor, amikor a jugoszláv elnök is jogosnak ismerte el a szovjet beavatkozást. így a tárgyalások 1 óra és 45 perc után gyakorlatilag eredménytelenül végződtek. A tárgyalást követően a követség épületében a jugoszláv miniszterhelyettes tájékoztatta ugyan a magyar politikusokat, de nem a kudarcot emelte ki, hanem pusztán azt a tényt, hogy Kádár nem hozta szóba a nyilatkozat kérdését. Vidié még arról sem volt hajlandó Nagyékat informálni, hogy Kádáron kívül kik vettek részt a megbeszélésen. A Belgrádba küldött jelentés szerint Nagy Imre megpróbálta a jugoszláv politikussal megértetni, hogy miért ragaszkodnak Kádárék a felmentés helyett lemondásukhoz. „Azért, hogy árulással vádolhassák meg őket, ha egy adott pilla49. Jugoszláv iratok.