Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

natban erre szükség lesz, illetve őket tegyék felelőssé a Pesten történtekért." Ez persze nem volt teljesen irreális feltételezés, de Kádár annyiban valóban nem taktikázott, s még nem gondolt ennyire előre, hogy őt jobban zavarta Kéthly Anna fellépése, aki Nyugaton - a követelt lemondás hiányában - joggal vonta kétségbe a Kádár-kormány törvényességét. A szűkkörű megbeszélésen (magyar részről Nagy Imrén kívül már csak Losonczy, Donath és Haraszti vett részt) szóba került, hogy miként értelmezik Jugoszláviában a demokráciát, s ha eddig nem tudták volna, akkor most Vidié felvilágosította őket, hogy lényegében ugyanúgy, ahogy a többi kommunista országban. Vidié jelentése szerint „Nagy Imre hosszasan magyarázta, hogy Kádár nem a saját maga ura..., s hogy ha a szovjet monopólium továbbra is megmarad, ők nem tudnak ilyen ügyért még egyszer küzdeni". Nagy szerint bár „Rákosi 12 éve kompromittálta a kommunistákat, de maradt még Magyarországon a szocialista fejlődésnek szép számú híve, de szabad elhatározás alapján. Magára és csoportjára gondol, amikor azt állítja, hogy bár kommunisták, az emberek mégis hisznek bennük és készek őket követni." Nagy ezzel indokolta, hogy miért nem hajlandóak semmiféle nyilatkozatra, miért akarnak Magyarországon maradni, „bármennyire is világos, hogy az oroszok és Kádár el akarják őket távolítani". Nagy szavainak az kölcsönöz - főleg történelmi távlatból - különös súlyt, hogy gyakorlatilag ezek voltak az utolsó szabadon, politikusként elmondott szavai. A nyilatkozatot, amely akár az életét is megmenthette volna, nemcsak azért tagadta meg, mert árulásnak vélte, hanem mert pontosan tudta, hogy egy ilyen nyilatkozattal végérvényesen kompromittálja Magyarországon a szocializmus ügyét. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy belső késztetésből, de a beszélgetés végén Vidié őszinte volt: „Nem tudom - mondta a megfogyatkozott magyar politikusoknak -, de nem kizárt, hogy Kádár meggonj I- ^„50 dolja magát. Kádár megítélésében azonban Malenkov, Szuszlov és Arisztov sokkal közelebb jártak a valósághoz, mint Vidié. „Ezekben a napokban - hangzott november 22-én kelt jelentésük - gyakran találkoztunk Kádár elvtárssal, ami lehetővé tette, hogy jobban megismerjük. Jó benyomást tett ránk. Mint tetteiből és viselkedéséből látható, az utóbbi időben kezdi jobban megérteni, hogy keményebb vonalat kell folytatnia a reakció elleni harcban... Szilárd a Nagy Imrével és csoportjával kapcsolatos intézkedések tekintetében, és e szempontból folytatott tárgyalások során."

51 Kádár János november 20-i más irányú elfoglaltsága miatt (éppen egy NDKküldöttséget fogadott) csak másnap folytatta a jugoszláv külügyminiszter-helyet50. ÚMKL V-l 50.000/14., illetve Jugoszláv iratok 51. Hiányzó lapok 170.