Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

jelzálogkölcsönt, a részvényt. Helyüket csakhamar, már a XIX. század elején a zsidók foglalták el. 1686 után, említettük, csak néhány zsidó család maradt meg a felszabadított Budán. Gyarapodásukat hosszú ideig országos törvények és városi jogszabályok alapjában: ősi ellenszenv és féltékenység - akadályozták. Egy fél évszázad alatt csupán 30 zsidó család települt meg a városban - nem sokáig. 1746-ban kiutasították őket, és csak II. József türelmi rendelete alapján kezdtek a XVIII. század végén visszaszivárogni. Nem volt jobb a helyzet Pesten sem, ahol egyáltalán nem telepedhettek meg zsidók a felszabadítás után. A fokozatos beköltözés itt is II. József alatt indult meg. Ez nem jelenti azt, hogy a zsidók teljesen kiszorultak volna a gazdasági élet központjából. A német többségű városokkal szemben a földbirtokos nemesség nyújtott nekik menedéket, ők meg kölcsönt, hasznot a földesúrnak. A zsidóság legjelentősebb települése Óbudán, a Zichy család oltalma alatt fejlődött ki: itt az iparűzés és kereskedés szabadságát, bizonyos fokú autonómiát élveztek. Ily módon tevékenységük Budára, Pestre és környékére is kiterjedt. II. József alatt számuk Óbudán 1600-ra becsülhető. A hazai zsidóság csillagórája a XIX. század elején érkezett el: számszerűen és vagyonilag gyorsan gyarapodtak, vállalkozásaik felvirágoztak. Az 1851. évi népszámlálás Buda-Pesten és Óbudán 17 ezer zsidót mutatott ki, ebből csaknem a háromnegyed rész már Pesten élt, ahol a lakosság 15 - a Lipót és a Terézvárosban 27 - %-át tették ki. Ez világos jele annak, hogy a főváros gyorsan polgárosodott, és gazdasági súlypontja, a city, a Lipótvárosba, az üzleti negyed pedig a Terézvárosba tolódott el. És természetesen jelzi azt is, hogy a zsidó polgárság döntő szerepet játszott a vállalkozó réteg felemelkedésében. Az összetételt illusztráló adatokból jól kitűnik, hogy a budapesti polgárság, kiváltképpen a vállalkozó réteg javarészt más nemzetiségű betelepült elemekből állt. A XVIII. század derekán a polgárság fele (51 %-a) volt német, negyedét tették ki a szerbek, másik negyedét a magyarok. Egy évszázaddal később Pesten a német elem a polgárság 70, a magyar 15, a szerb és görög 10%-át, Budán pedig a német 77, a magyar 13, a szerb 7%-át adta. A nem autochton polgárság túlsúlya nem magyar sajátosság. Ez a nemzetiségi összetétel, különösen a német és a zsidó elem meghatározó súlya és szerepe annyira jellemző Kelet-Közép Európára, Lengyelországra, Romániára, Horvátországra, hogy már szabályszerűségnek is felfoghatjuk. E jelenség egyik oka a saját polgárság gyengesége, részben a gazdasági elmaradottság, részben a feudális struktúra szívóssága, a nemesség vonzereje miatt. A másik általános oka abban rejlik, hogy a hagyományos rendet többnyire a rajta kívülállók, az idegenek tudják áttörni, kiváltképpen olyan átmeneti korszakban, mint a korakapitalizmus, a mo-dern vállalkozó születésének kora volt.