Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

Az idegenek sajátos szerepét Werner Sombart azzal magyarázza, hogy a vándorlás, a más környezetbe való áttelepülés már csak a régi életforma és kapcsolatrendszer megtörésével is kapitalista szellemet gerjeszt. Maga a vándorlás is vállalkozás, bátorságot, találékonyságot igényel: az új környezetbe való beilleszkedés pedig a régi közösségtől és formáktól való kötetlenség előnyeit nyújtja az idegeneknek. A mi esetünkben ezek a sajátosságok leginkább a zsidóságra illettek, hiszen a hazai vagy a külhonból frissen bevándorolt németek, a meggazdagodott görögök viszonylag hamar az uralkodó feudális rendhez asszimilálódtak, betagozódtak a nemességbe. Az emelkedésnek ez az útja csak a zsidó polgárság töredéke előtt állt nyitva, az udvart kölcsönökkel támogató Hofjuden, vagy a kikeresztelkedettek előtt, de a nagy többség, a gazdag vállalkozók zöme számára sem volt járható. Ámde ezzel még nem válaszoltunk arra a kérdésre, hogy miért vonzó a hajdan erős, de provinciális kisvárossá süllyedt és a korabeli infrastruktúra híján szűkölködő magyar főváros a nem magyar kereskedők, vállalkozók, mesteremberek számára? Miért volt vonzóbb a német polgárnak Pozsonynál, a szerbnek Újvidéknél, a zsidónak Bécsnél? A válasz keresésénél hadd térjek vissza a földrajzi elhelyezkedés és a természeti környezet kedvező hatásához. Vessünk egy pillantást a Kárpát-medence térképére. Budapest a közepe táján található, nem pontosan a geometriai, hanem a földrajzi közép táján, ott, ahol a Közép-hegység a síkfölddel találkozik. Látható továbbá, hogy a térség két alföldjét a Pilis és a BörzsönyCserhát hegység közötti keskeny völgyvonulat és a dunai víziút köti össze. Ez a keskeny út Budapestnél egyszerre szélesre tárulkozik a Dunántúl és a Nagyalföld felé. A város első lakói a Szentendrei és a Csepel sziget közti szakaszon oda települtek, ahol a Duna a legkeskenyebb, ahol a legkönnyebb az átkelés: Óbudánál és a Gellért hegy környékén, vonzotta őket a sok meleg vizű forrás - innen az első név: Ak-inko (meleg forrás), később Aquincum -, és vonzották Buda erdei, szőlői, Pest termékeny síkföldje, régtől kitaposott kereskedelmi útjai. A kétparti elhelyezkedés nemcsak gazdasági előnyöket nyújtott, hanem védelmet is, és jó keresetet révészeknek, hajósoknak, halászoknak. Nem csoda, hogy Budapest már a középkorban egyik székhely, majd a magyar királyság fővárosa lett. Ez a földrajzi fekvés bizonyára nagy szerepet játszott abban, hogy a XVIII. század nemcsak a városi lét rekonstrukciójának, hanem a fővárosi rang restaurálásának kora legyen. Ezt kivívni egyáltalán nem volt olyan természetes, mint például Rómának Itália 1870. évi egyesítése után. Az ország politikai székhelye két évszázada Pozsony volt, Bécs elővárosa, amely mögött a Habsburgok bizalma állott. Gazdasági szempontból nemcsak a dunai kereskedelmi forgalom hazai központja, Győr, hanem a hódoltságtól szabad Debrecen is versengett Budapesttel. Debrecen emellett sokáig a nemzeti kultúra központjának rangjára is igényt tartott. Nem kellett hozzá egy évszázad sem, hogy kitűnjék: Budapest nemcsak