Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Horváth J. András: A fővárosi levéltár tudományos intézménnyé válásának folyamata

A városegyesítés előtti időszakok fokozott mértékű előtérbe állítását azonban a főváros vezetésének főként „házi", évfordulós és protokolláris igényei - a levéltárban őrzött anyag forrásadottságain túlmenően - csak részben mozdíthatták elő. Hiszen mind Budapest egyesítésének 40 éves, mind 50 éves évfordulóival kapcsolatosan Gárdonyinak mégiscsak elsősorban az 1873 körüli és utáni időszakra vonatkozóan kellett, végülis alapműveknek bizonyult munkákat megjelentetnie.

7 Ezek mellett számos, részben még kiadatlan, rendkívül szerteágazó tematikájú, kisebb-nagyobb közleményben is tanúságot tett a városegyesítés előtti korszakokat érintő ismereteiről. A középkor iránti érdeklődésének pedig leginkább a fővárosra vonatkozó, Csánki Dezső által összegyűjtött késő-árpádkori források későbbi közreadása révén hódolhatott. Jóllehet a főváros vezetése a levéltár történeti irattári és jogbiztosító szerepköre mellett másodlagosnak tekintette, s nem vette túlzottan komolyan a vázolt tudományos jellegű ambíciókat, ezektől mégsem tekinthetett el teljesen. Hiszen az idők folyamán némileg változott a levéltárról mint intézményi és szervezeti képződményről a közvélemény és a döntéshozók fejében kialakult képzet. A professzionalizálódó történetírás, a nemzetállami intézményrendszer kiépülése s az ennek alrendszereként kifejlődő hivatali apparátusok puszta léte országos szinten is szervezeti megújításra sarkallt. A tudományos jellegű feladatok a Gyűjteményegyetem 1922-es megalkotásával kerültek fokozottabban előtérbe. Az intézményeket ekkor tudományos és közigazgatási egységekre tagolták; feladatkörükben kiemelten kezelték a tudományos jellegűeket; a tudományos munkatársak számára pedig kötelezővé tették a rendszeres publikálást.

9 A Magyar Nemzeti Múzeum 1934-es integrációs kísérlete fenntartotta e koncepciót, amelyet az 1947-es első magyar levéltári törvény is átvett, s a „történeti kérdésekben adandó szaktanácsadás" feladatköre mellett főként a „tudományos kiadványok" közzétételi kötelezettségét írta elő.

10 7 Gárdonyi Albert: A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye. Összeállította-. Bp. Szfőv. Házinyomdája. 1913. XXIV, 616 p.; Gárdonyi Albert: Ötven esztendő Budapest székesfőváros történetéből. (1873-1923). (Előszó: Sipőcz Jenő.) Bp. Szfőv. Házinyomdája, 1925. VI, 163 p. 8 Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [Csánki] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. 1. köt. (1148-1301). Bp. Szfőv. Házinyomdája, 1936. XIX, (1), 384, (4) p. 12 t., illusztrált. 9 1922:XDÍ.tc. 3-4., 7., 9. §§. 10 1934:VIII. tc. 3. § (1), 6., 10. §§; 1947:XXI. tc. 8. § d), 12. § d), 36. § (1).