Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Horváth J. András: A fővárosi levéltár tudományos intézménnyé válásának folyamata

sekben gondolkodott, ám az 1885-től őt követő Toldy László már figyelembe vette az anyag szerves egységének szempontját. Fő törekvése a történeti érdeklődés hatékony kielégítése volt egységes elveken nyugvó, kartoték-formájú mutatórendszer létrehozása segítségével. Jellemző körültekintésükre - egyben a szempontok lassú módosulására - hogy pl. az Erdei Henrik által összeállított selejtezési ügykörjegyzék számos, a későbbiek során is méltányolt javaslatot tartalmaz. Az 1873-as fővárosi szervezési szabályrendelet - a kor felfogásának megfelelően - egységben szemlélte a folyó irattári és a mai felfogás szerinti levéltári funkciót, s mint utaltunk rá, a döntéshozók az előbbire helyezték a hangsúlyt. Ezért valójában sem Erdei, sem Toldy László hasonló jellegű és irányú előterjesztései nem keltették fel a főváros korabeli vezetőinek figyelmét. Az 1902 óta ugyan már „történeti levéltárként" működő, ám változatlanul döntően ügyviteli feladatokat ellátó szakhivatal szervezeti megújítása, a nem tisztán igazgatási, ügyviteli funkciók belső szervezeti elkülönítésének gondolata Gárdonyi Albert fellépésének időszakában, 1912-13-ban merült fel. Az új főlevéltáros tudományos és közigazgatási osztály felállításának - eredménytelen-javaslatával a tisztán történeti jellegű kutatások intézményesítésére, kutatóműhely létrehozására gondolt. Gárdonyi Albert - a talán legismertebb fővárosi főlevéltárnok - elődeinél teljesebb körűen élvezte a tanács bizalmát, s hivatalba lépésekor szintén nem volt rest ezen kívül is több, immáron a modern szakmai elveken, az anyagegység, a proveniencia elvi alapján nyugvó munkaprogram felvázolására. A hazai levéltárügy megújulásának időszaka volt ez, hiszen ekkor került Csánki Dezső is az Országos Levéltár élére, akinek útmutatásait az új levéltárvezető messzemenően igénybe is vette. Elképzeléseinek homlokterében az ekkoriban már egyre erőteljesebben jelentkező, kifejezetten tudományos jellegű kutatások előmozdításának kívánalmai állottak. A levéltári anyag használhatóságának fokozása tekintetében ő is - Toldy Lászlóhoz hasonlóan - új segédletek készítését szorgalmazza javaslatában. Az iratanyag meghatározott szempontok szerinti átrendezésének, az anyagegység megbontásának Erdei Henrik által még felvetett javaslata ekkor már nem kerül szóba. Az eredeti irattári rend fenntartásával, illetve annak helyreállítását követően elsősorban lajstromozással és anyagrészenkénti külön mutatózással szándékoztak volna javítani a kutatási feltételeken. Egyéb tekintetben Gárdonyiék a fő hangsúlyt a tudományos jellegű forráskiadványok folyamatos közzétételére kívánták helyezni. Jól-