Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Horváth J. András: A fővárosi levéltár tudományos intézménnyé válásának folyamata
mány os műhelymunka intézményi szinten történő szervezésére törvényhatósági igazgatás egész korszaka alatt nemigen nyílhatott mód. Igazságtalanok lennénk azonban, ha azt állítanánk, hogy a fővárosi hatóság levéltára tisztán csak iratőrző funkcióinak felelt meg az 1873-1950 közötti időszakban. Az intézménynek a közigazgatáshoz kapcsolódó forráskiadvány-tevékenysége, illetve egyéb kiadványszerkesztési feladatai, továbbá a levéltárosok egyéni publikációi ugyanis némileg más megvilágításba helyezik a képet. A főváros vezetői, noha maguk is érezték a levéltár napi adminisztrációs taposómalomból történő, legalább részleges kiemelésének és az ott őrzött iratanyag nem igazgatási szempontú megközelítésének szükségességét, az ezt célzó hatáskör- és funkció-módosítások a gyakorlatban nemigen változtattak a működés alapjellegén. Ezeket az intézkedéseket bizonyos kettősség jellemezte. 1885-ben kimondták például „a fővárosi levéltár élére tudományosan képzett és széles látkörrel bíró egyén" állításának szükségességét - s az új főlevéltárnok megválasztását 1885-ben jogszabályellenesen egyetemi diplomához is kívánták kötni -, ugyanakkor nem biztosították a levéltári anyag nem igazgatási célú feltárását lehetővé tevő egyéb személyi feltételeket. 1901-ben mentesítették az immár szakhivatallá minősített levéltárat a folyó irattári feladatok végzése alól, s a 15 évnél régebbi levéltári iratok tudományos igényű kezelését, megőrzését, „a történeti értékű, valamint jogi és közigazgatási szempontból értékes" anyag felkutatását és nyilvántartását jelölték meg legfontosabb feladatául. A mindezen célokra biztosított három fős tudományos létszám azonban joggal támasztott kételyt a szándékok komolyságát illetően. 3 A megválasztott főlevéltárnokok majd' mindegyike 4 ugyanakkor komolyan vette a fenntartói deklarációkat, s az intézmény belső szervezeti kereteit is érintő, s tudományos jellegűnek tekinthető tevékenységet előtérbe állító koncepciókkal lépett fel. Részletes, alapos javaslatokban körvonalazták a - mai kifejezéssel élve maradandó értékűnek tekintett iratok elkülönítésére, átrendezésére, selejtezésére és újramutatózására vonatkozó elképzeléseiket. Erdei Henrik, az egyesítés utáni első főlevéltárnok a kor felfogásának megfelelően ugyan még a pertinencia-elven nyugvó, utólagosan kialakított irategyütte3 BFL IV. 1403.3. 808/1885. kgy. sz.; 710/1901. kgy. sz.; 466/1943. kgy. sz. 4 Erdei Henrik (1873-1885), Toldy László (1885-191 1) Gárdonyi Albert (1912-1935), Budó Jusztin (1935-1943), Kovács Lajos (1944-1948), Hajdú Henrik (1948-1950).