Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Fazekas István: Magyar levéltárosok Bécsben 1841-1918

akit annak idején Fraknoi ajánlására vettek fel az Institutba." A közös külügyminisztérium felügyelete alatt álló Haus-, Hof- und Staatsarchivban Károlyit 1918-ig még további négy magyar követte: Győry Árpád (1884), Stokka Tankréd (1892), Szekfü Gyula (1909), Vörnle János (1912). Közülük Stokka kivételével mindegyikük hoszabb-rövidebb ideig tagja volt az intézetnek, bár a teljes kurzust csak Győry Árpád végezte el. Ezzel kiemelkedtek a korszak levéltárosai közül, mert ekkor még nem volt szokásban, hogy az intézetbeli végzettséghez kössék a levéltári alkalmazást, sőt a hosszú időn át regnáló Arneth (1868-1897) kifejezetten ellenségesen viselkedett az intézettel szemben. A Házi-, Udvari- és Állami Levéltáron kívül a közös pénzügyminiszter felügyelete alá helyezett egykori Hofkammerarchivba kerültek még magyarok, a hadi érdekeltségű Kriegsarchivba jellemző módon nem sikerült a Monarchia fennállása alatt betörni. A különben is kis létszámú kamarai levéltárban sem sokan, mindössze ketten jutottak be, Thallóczy Lajos, aki 1885-1916 között az igazgatói állást töltötte be, valamint az Institut volt növendéke, Eckhart Ferenc (1911). Nem tartoztak a közös tisztviselők közé azok a minisztérium, illetve Országos Levéltár alkalmazta napidíjasok, akármilyen impozáns névsorral is van szó, akik kamarai anyagnak a magyar fél által ösztönzött szétválasztása kapcsán dolgoztak 1898-1915 között a Hofkammerarchivban.

12 Magyar levéltáros-invázióról tehát semmiképpen sem lehet beszélni. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv 1877-ben, Károlyi belépésekor az igazgatóval együtt tizenkét fogalmazói hellyel rendelkezett, ebből egy fő volt magyar. 1889-ben már huszonegy tudományos alkalmazottja volt az intézménynek, ebből kettő magyar volt. 1900-ban ugyancsak huszonegy tisztviselőből egy aligazgató és két fogalmazó volt magyar. 1912-ben huszonegy fő között négy magyar akadt, köztük az igazgató Károlyi. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a negyedik magyart, Vörnle Jánost már Károlyi pótlására vették fel. A Hofkammerarchivban ugyanezen időpontokban, azaz 1877-ben és 1889-ben egy igazgató, egy levéltáros és két „officialis" (hivataltiszt) dolgozott, 1900-ban az igazgatón kívül egy levéltáros, egy fogalmazó és a 11 Alphorn Lhotsky: Geschichte des Instituts fúr österreichische Gcschichthsforschung 1854-1954. Graz-Köln 1954., (a továbbiakban Lhotsky, 1954) 172. 12 Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhcz(1875-1918). In: LK, 33. (1962) (a továbbiakban Szűcs, 1962.) 27^42. Az emlegetett napidíjasok: 1898-1903 Takáts Sándor, 1903-1906 Hodinka Antal, különben a Hitbizományi Könyvtár seriptora, 1906-1909 Szekfü Gyula, 1909 Török Pál, 1909-1913 Gagyi Jenő, 1913-1915 Miskolczy Gyula.