Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Fazekas István: Magyar levéltárosok Bécsben 1841-1918

például a magyar fél kifogásolta, hogy a Haus-, Hof- und Staatsarchiv tisztviselői karában a „magyar elem" nincs megfelelő számban képviselve. Állítólag e nyilatkozatok mögött Pesty Frigyesnek azon elképzelése állt, hogy megfelelő titulus birtokában az ott őrzött magyar anyag élére nevezteti ki magát.

8 Ennek a követelésnek mintegy element Alfred Arneth, a levéltár akkori igazgatója, amikor 1877-ben a fiatal Károlyi Árpádot - Fraknoi Vilmos közbenjárására - mint fogalmazógyakornokot felvette.

9 A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy megfelelően képzett, alapos német nyelvismerettel rendelkező, Bécsben dolgozni akaró magyart nem is volt olyan könnyű előteremteni. Nagy segítséget jelentett ebben a francia példára 1854-ben Bécsben életre hívott Institut für österreichische Geschichtsforschung, amely a segédtudományi képzést volt hivatott szolgálni, és amelynek a fontosságát a magyar történettudomány (főként Fraknoi Vilmos) nagyon gyorsan felismerte, és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával növendékeket küldött ide.

10 Nem véletlen, hogy a Bécsben dolgozó magyar levéltárosok többsége az intézet hallgatói közül került ki, bár a teljes, hároméves kurzust csak kevesen végezték el közülük. Az egyik első magyar növendék Szilágyi Sándor tanítványa, Károlyi Árpád volt, 8 Bittner Lajos: Károlyi Árpád a levéltárnok. In: Levéltári Közlemények (a továbbiakban LK) 11. (1933) (a továbbiakban Bittner, 1933) 174-207.. itt 174-175. 9 Károlyi maga is erősen gondolkodott azon, Bécsben maradjon-e. Édesapja ellenezte a bécsi állást, ő maga az anyagi ellenszolgáltatásokat érezte elégtelennek (először 500 Ft fizetést és 120 Ft kiegészítést ígértek neki). Lásd: Károlyi levele Fraknoi Vilmoshoz 1877. V. 6. Bécs. Országos Széchényi Könyvtár Kéziratttára (továbbiakban OSZK Kt) Fond IX/759. Végül volt professzora, Szilágyi Sándor, támogatója Fraknoi Vilmos, továbbá Adolf von Ameth és Theodor von Sickcl ösztönzésérc beadta a derekát (uo. 1877. VI. 14.). Ameth utolsó ajánlatában már 900 forint fizetést ígért neki, és bár az állásra hatan pályáztak, köztük Heinrich Schuster a bécsi egyetem docense, Ameth az 1877. VI. 23-én kelt előterjesztésében már egyértelműen Károlyi mellett foglalt állást, és úgy írt a dologról, mint eldöntött tényről. ÖStA HHStA Ministerium d. Äussern F 4 Haus-, Hofund Staatsarchiv, Kt. 447. Personalia fol. 214-240. Károlyi belépésére vonatkozóan érdekesek Szilágyihoz intézett levelei (1877. V. 9., V. 27., VI. 23. pályázatának beadásáról), VII. 7. (kinevezéséről). OSZK Kt. Fond IX/308 1 15a., 119., 128., 129. számok) 10 Manfred Stoy: Die Ausbildung von ungarischen Historikern am Institut für österreichische Geschichtsforschung. In: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs. Sonderband 4. (1998) 47-63. A szerző által felsorolt 14 növendék közül nem mindegyik érkezett akadémiai támogatással, illetve hiányzik közülük a szintén a kurzusra bejáró, de a hallgatói jegyzékbe fel nem vett Szckfú Gyula. A névsor így is impozáns, a levéltárosokon kívül az Institutban tanult Fcjérpataky László (1877-1879), Szádeczky-Kardoss Lajos (1879-1881), Barabás Samu (1881-1883), Pettkó Béla (1883-1885), Schönherr Gyula (1885-1887), Áldásy Antal (1891-1893), Veress Endre (1895-1897), Juhász Kálmán (1815-1917), és utolsóként Csóka Lajos OSB (1933-1935).