Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája
anyag megismerésére használják energiáikat, és az eredmények írásos közzététele, az ismeretanyag formába öntése, végleges rögzítése már kevésbé sarkallja őket. 73 Csánki a kivételek közé tartozott, hiszen igen sokat publikáló történetíró volt, az aktuális politikai divatokat nem követte, vagy „őszintén" nem azonosult velük. Számos kisebb-nagyobb művet alkotott, s a különböző szakfolyóiratokba számos értekezést és tanulmányt írt. Ha a történeti földrajzán kívül más egyebet nem tett volna az asztalra, akkor is illene emlékét megőriznünk. A „Csánki" már életében fogalommá vált, történeti földrajza az „ércnél maradandóbb", s még ma is a történészek kézikönyve. Műve sok vonatkozásban hiányos, de ma is Magyarország középkori történetének hézagpótló adattára. 74 A fővárostól 1912-ben, dr. Bárczy István polgármester támogatásával, hivatalos megbízást kapott a főváros középkori forrásainak összegyűjtésére (ún. kútfővállalat). Halála miatt ezt nem tudta befejezni, így a munka csak 1936-ban jelenhetett meg Gárdonyi Albert közreműködésével. 73 Elete második felében, amikor magas tisztségeket töltött be, inkább a konzervativizmusjellemezte. Az Országos Levéltárat az általa megszabott rend és fegyelem szigorú korlátai között vezette. Már kinevezése előtt is követte azt a „pauleri elvet", hogy a MOL-ban, a nemzeti kincsek védelme érdekében, csak kinevezett, esküt tett, megbízható tisztviselők foglalkoztathatók. Később ez ügyben is szembekerült ellenlábasával, Hóman Bálinttal, aki, vele ellentétben, állástalan diplomásokat akart alkalmazni. Csánki úgy gondolta, hogy a levéltári hivatali szolgálat nem nőknek való, holott 1913-ban Dr. Szirmai Erika már megfelelt a kezelői szakvizsgán. Például súlyos könyvek, iratcsomók, dobozok emelgetése, létrákon, kar73 Ezt például Tagányira vonatkozóan lásd Jakó Zsigmond: Társadalom, egyház, művelődés. Bp., 1997,429. 74 Csánki nagy munkájának folytatása az utódokra maradt, akik elkezdték, de máig nem fejezték azt be. Az 1920-as évektől fellendültek a Mályusz indította településtörténeti kutatások, amelyek nagyot lendítettek a történeti földrajzi munkálatokon is (lásd: Fügcdi, Holub, Jakó, Maksay, Szabó István, stb. munkái.). Egyes kötetek szerzői azonban, sajnos éppen a helységnevekkel bántak mostohán. Az okmánytárak, régebbi megyei monográfiák anyaga történeti földrajzi vonatkozásban csak részben értékesíthető, hol a betűhív közlés, hol a lokalizáció hiánya miatt. Vö. Kris tó Gyula: Történeti földrajz. In: A történelem segédtudományai. Szcrk.: Kállay István. Bp., 1986. 296-305. 75 Lásd a 49. jegyzetet. Életének fővárosi vonatkozása még többek között, hogy fia, Dénes (1885-1972), festőművész a Fővárosi Képtár igazgatója volt 1935-ig, amikor a Szépművészeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki. „Már művészi pályája kezdetén - apja kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően - számos munkája került nagyhírű, magas beosztású személyek és közgyűjtemények tulajdonába." Lásd Bodó Sándor - Viga Gyula: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 152.
