Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája

történetíróról és az MTA ügyeinek vezetőjéről." Hóman Bálint tartotta a gyászbeszédet az MTA oszlopcsarnokában lévő ravalatánál. 1934. október 14-én Domanovszky Sándor rövid beszédével avatták fel Csánki síremlékét, amelyet családja állítatott a Farkasréti temetőben - az MTA hozzájárulásával - a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen.

69 1912-ben Thallóczyhoz intézett levelében írta: „Amint az MOL mostani vezetésére vállalkoztam, a tudománnyal mint író nem foglalkozhatom, amúgy is elvesztem."

70 Az V. (IV.) kötet előszavában ezt írta: „Hosszabb idő után, olykor kételkedve, hogy fogom-e még folytathatni müvemet, bocsátom közre annak következő kötetét." Teleki József jóslata bevált: „még maradék sem fog bírni egy idomos minden egyes részeiben kidolgozott tökéletes egésszel."

71 Életkora előrehaladtával egyre jobban fogyott a remény, hogy nagy müvét képes lesz befejezni. Hangoztatni kezdte, hogy már nem érez magában elég fizikai erőt, arra pedig, hogy fiatalabb segítőtársat vegyen maga mellé, nem tudta rászánni magát. Halála előtt néhány évvel elővette céduláit, de egy hirtelen rosszullét abbahagyatta vele a munkát, s később már nem volt bátorsága újrakezdeni. Hivatalához viszont, amellyel több mint fél évszázadon keresztül szinte összenőtt, ragaszkodott. A levéltárosokra általában jellemző, hogy müveik csak kisebb adatközlésekre korlátozódnak, sokkal kevesebbet publikálnak, mint az anyagismeretükhöz képest elvárható lenne. Sajátos, hogy a levéltárosok már csak a kutatás örömét élvező alkatuk miatt is adósok maradnak kiemelkedő, nagy összefoglaló szintézissel.

72 A levéltárosok - tisztelet a kivételeknek, például Szabó István, Ember Győző, Trócsányi Zsolt stb. -, túlzóan általánosítva, olyan lelki alkatúak, akik az irat68 MOLK 248. 297/1933. 69 1933. május 2-án kedden, délután 3 órakor volt a temetése. Lásd: Csánki Dezső ig., rt. és másodelnök emlékezetére. Hóman Bálint gyászbeszéde Csánki Dezső (az MTA oszlopcsarnokában lévő) ravalatánál. Pápa, 1933. A Farkasréti temető 33/2 táblájában 1. sor 10. sírhely (Fclsőcőri Fülöp Elemér szobrászművész által készített síremléke). MOL Y 1. 875/1934. OL. 70 Tömöry, 1976. 53. 71 Idézi Bak Borbála: Történeti földrajz. In: A történelem segédtudományai. Szcrk.: Bertényi Iván. Bp., 1988. 90. 72 Komáromy András például, Móricz szerint, még nyugállományban is a genealógiák biztos ítéletében élt. Nem volt az országnak olyan számottevő családja, akiknek századokra visszamenőleg tisztában ne lett volna a múltjával. Az egész ország múltja ott élt benne, levéltári fasciculusokban, még fel nem tárt igazságokban. Az ő szemével nézve, a magyar história egy volt és oszthatatlan. Kár, hogy ázsiai lustasága nem engedte, hogy alkotásokban örökítse meg, amit tudott. Tóth Róbert: Móricz Zsigmond nekrológja Komáromy Andrásról. (Pesti Napló 278. sz. 9.) In: Levéltári Szemle 31. (1981) 139-144. passim.