Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája
igazgatói címmel. Állásukat másokkal töltötték be, így lehetőség volt a többiek előreléptetésére, illetve a fizetésük emelésére, és Csánki és Tagányi is maradhattak. 46 Csánki 1918-ban 61 évesen még mindig csak a VI. fizetési osztályba tartozott, ugyanúgy, mint egy harmincas éveiben járó akkori középiskolai igazgató. Panaszolta is, hogy a kulturális közélet terén vele együttműködő, V. fizetési osztályba sorolt egyetemi tanárokkal, állami intézményi vezetőkkel szemben gyakran kénytelen elszenvedni alacsony rangfokozatának hátrányos következményeit. 47 A háború után Csánki konzervatív, a mindenkori hatalmat tisztelő hivatalnok létére igen nehéz helyzetbe került. A forradalmi kormányok előtt kész lett volna fejet hajtani, de a személyzetben évek hosszú során át felgyülemlett elégedetlenség kitörő áradata elsodorta őt a helyéről. Már 1918 novemberében kicsúszott a kezdeményezés a kezéből. A tisztviselők ún. bizalmi férfiakat választottak, s emlékiratokkal bombázták a Belügyminisztériumot, feltárva sanyarú sorsukat, kérve fizetésük javítását. Különösen Horváth Sándor, a frontról visszatérve, részben az akkori ún. „bakadüh" 48 miatt is, s a régebbi sérelmeire hivatkozva, szenvedélyes agitációt folytatott Csánki nyugdíjazása érdekében. 49 Az 1919 eleji, Csánki által 46 Csánki 1915. április 24-től volt akkor meg díjmentes miniszteri tanácsos: MOL K 148. 14038/1915. BM. Ein. (MOL K 148. 21203/1917. BM. Ein., uo. 31384/1915. BM., uo. 25595/1917. BM. Ein.) Ebben szerepe lehet annak is, hogy Thallóczy Lajos, (aki 1916-tól a megszállt Szerbia polgári kormányzója) a hcrceghalmi vasúti katasztrófánál történt halála után 1917. február 15-től dr. gróf Klcbcrsbcrg Kuno (1875. november 13-1932. október 12.) belső titkos tanácsos és belügyminisztériumi államtitkár Csánki javaslatára lett a Magyar Történelmi Társulat elnöke. 47 Javasolta még, hogy a 9 hivatalszolga közül szolgálat szerint az első altiszti állást kapjon, mert nem csupán közönséges küldönc munkát végez, hanem intelligenciát, tudást és tapasztalatot is kívánó levéltári felszerelési, sőt olykor rendezési munkát is. Ez emelné a személyzet önérzetét és munkakedvét. 48 Csánkit 1879. november 26-án a 68. gyalogezredtől mint egyéni önkéntest szolgálatkcptclenség miatt elbocsátották (Entlassung-certijicat). Ráadásul Csánkiék nyugdíjazása esetében Horváth egyenesen a VI. fizetési osztályba „rukkolt", kerülhetett volna. 49 Csánki Dezső: Budapest történetének okleveles emlékei /Monumcnta diplomatica civitatis Budapest/, (kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert), Bp., 1936. „Csánki gyűjteményében talált 102 Árpád-kori oklevél számát 320-ra egészítették ki, s ezeket Csánki hűséges munkatársa, Ányos Lajos másolta." [kiemelés tőlem - K, L.] (ism. LK, 1937, 303.). A Csánki pályájának egésze szempontjából intermezzónak, többeknek sorsfordítónak számító időszakban, 1919. január 31-én azonban még Ányos is ellene fordult, amit egy Csánkinak írt levelében indokolni próbált: „...sajnálattal tudatom, hogy ma Méltóságod ellen szavaztam." A „Tagányi úrral szemben követett zordon, kíméletlen, sőt - véleményem szerint - kegyetlen eljárása vadított meg és vezette a tollamat." [Emiatt Tagányit 1919 márciusában a levéltári „konvent" nyugdíjaztatta, Csánkit viszont nem], „Tőrt döfni abba, akihez hála és ragaszkodás fűz, nem olyan dolog,