Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája

vatásának minden tekintetben buzgón megfelelt", „az eddig tanúsított szorgalma és képessége elismeréséül" a havi 25 ft „javadalomra - tudomása szerint - rászórni". 13 (Ugyanis 1881. január 12-én megnősült.). Anyagi helyzete sokáig szűkös volt, ezért vállalt még tankönyvírást is, ezért végezte publikációs, tudományos munkáját, akár egészsége kárára is, lankadatlan szorgalommal. Mondhatni mindent magára vállalt, amiért valamilyen díjazás járt. Csánki az új MOL-ba érkezettek közül - Thallóczy Lajos és Óváry Lipót mellett - a polgári származásúak közé számított. A többiek - legalábbis előnevük alapján - nemesi származásúak voltak. Ráadásul Csánki az ún. „tiszántúliak klikkjéhez", sőt reformátusként, a protestánsokhoz tartozott, s mint ilyen külön színt jelentett az akkor még katolikus többséggel szemben. Talán református paraszti őseinek tudatos vállalása kölcsönzött neki bizonyos plebejus öntudatot, ami, viszonylag alacsony származása ellenére, a társadalmi ranglétra igen magas fokára segítette eljutni. Nem tanult ugyan a bécsi (Sickel-féle), illetve bajor vagy olasz szakintézetben, mint többen kollégái közül, mégis megbízható szaktudós vált belőle a történeti segédtudományban. Kemény munkája, fáradhatatlan energiája, kitartása, gyakorlatias fegyelme mind a tudományos munkában, mind később vezetői beosztásaiban meghozta eredményét. Az ifjú tudós, a kiegyezés utáni korszak többi ifjú historikusaival együtt, a történeti részletkutatás fontosságának biztos tudatában vetette magát a neki osztályrészül jutott - többnyire a hivatali főnöke

16 által ajánlott - tudományos kérdések tanulmányozásába. 1884-ben „I. Mátyás udvara" című munkája a Magyar Tudományos Akadémián 20 arannyal honorált pályadíjat nyert. Ez a siker szakmai körökben egyszerre ismertté tette a nevét. Szakítania kellett azonban ifjúkori álmával. Lemondott a magyar történet akkoriban nagy korszakának számító XIV-XV. század, Nagy Lajos és Mátyás királyok korának összefoglaló tanulmányozásáról, hogy egy speciális területnek szentelje magát, s hordjon évtizedeken át téglákat a magyar történelem mások által megalkotandó szintéziséhez. Thaly Kálmán, az „igazi dunántúli kuruc kálomista"

17 1886-os javaslata nyomán Csánki 1887. február 9-én vette át Teleki József kéziratait. A MTA Történelmi Bizottsága megbízásából, Pesty Frigyes elgondolása szerint, elvállalta a „Ma15 MOLY 1. 1069/1881 OL.; MOL K 148. 3427/1881. BM. Ein., 4719/1881); 1881. október. 11. országos levéltári III. irodatiszt, ún. fogalmazó lett (4717/1881. BM. Ein., 373/1880.; 1302/1882. BM. Ein.). 16 Pauler Gyuláról közismert volt történetírói alapossága, lelkiismeretessége, s ez Csánki fejlődésére is serkentőleg hatott. 17 Thallóczy szavai szerint (R. Vúrkonyi Agnes: Thaly Kálmán és történetírása. Bp., 1961, 411.)