Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Sipos Gábor: László Dezső és Markos András, a kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár megteremtői
dolgozószoba berendezését. Elsőként a kolozsvári egyházközség 1945-ig terjedő iratait vette át a Gyüjtőlevéltár, és László Dezső ennek az általa már korábban is ismert fondnak a rendezése során vált vérbeli levéltárossá. Szakirányú képzettség híján szinte ösztönösen érzett rá a leghelyesebb követendő módszerre, az eredeti rend helyreállítását tűzte ki célul (gyaníthatóan ifj. Nagy Gézával és Jakó Zsigmonddal is konzultált). Két régi, 1787-ben, illetőleg 1819-ben kezdődő lajstromkönyv alapján sikerült helyreállítania az iratok rendjét, a 19. századi teljesen rendezetlen anyagot pedig ezek mintájára, tárgyi és időrendi sorrendben rendezte. A létrehozott, 30 ifin. nagyságú fondhoz kéziratos lajstromkönyvet készített, amely a 15-17. századi okleveleket darabszinten, a későbbi iratokat ügyiratszinten tartja nyilván. Harmadfél évi munkájában Bodor Ádám segítette. A levéltár hőskorát a nagyarányú anyaggyarapítás és a párhuzamosan folyó rendezési munkák jellemzik. A következő években a levéltár munkatársai sorra gyűjtötték be az országos református intézmények (Főkonzisztórium és Igazgatótanács, Püspöki Hivatal stb.) irategyütteseit, a jelentős történeti értékű és nagy mennyiségű iratokat tartalmazó városi egyházközségek levéltárait. A közép-erdélyi egyházmegyék történeti levéltárai szintén ide kerültek (a beszállítás sorrendjében: Szék, Kalotaszeg, Kolozsvár). László Dezső vitathatatlan tekintélye és szívós kitartása nagyban hozzájárult a begyűjtések zökkenőmentes lefolyásához. A rendezésből továbbra is kivette a részét, elkészítette a széki egyházmegye levéltárának lajstromkönyvét, majd a püspöki levéltárat rendezte, és lajstromkönyvét is elkészítette. Ugyancsak rengeteg utánajárásba került a szakszerű elhelyezéshez szükséges polcrendszer elkészíttetése, végül azt 1963 augusztusában szerelték fel a raktárakban, s a már rendezett fondokat végre mintaállványozni lehetett. Mindenről a levéltárosoknak kellett gondoskodniuk, a deklik anyagának beszerzésétől és méretre vágatásától kezdve az oklevelek őrzésére szolgáló dobozok megtervezéséig vagy a tulajdonospecsétek elkészíttetéséig. Ekkoriban vetették meg a levéltári kézikönyvtár alapjait is. Eleinte csupán a legszükségesebb szótárakat, névtárakat, helységnévtárakat sikerült a legkülönfélébb forrásokból, köztük a Teológiai Könyvtár duplumanyagából beszerezni, később adományokkal is bővült a könyvtár. Közben személyi változások is történtek, amelyek azonban a levéltári munka kialakult menetét és szakszerűségét nem érintették. Bodor Ádám 1963. december 1 -jén lemondott állásáról, helyébe azonban sikerült a levéltárat kutatóként már régebbről ismerő szakembert alkalmazni. 7 7 IgtanLvt 5/1948. sz. tétel, V. köteg.
