Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)
Sipos Gábor: László Dezső és Markos András, a kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár megteremtői
A kolozsvári és a marosvásárhelyi gyűjtőlevéltár 1961 -ben meg is kezdte működését, a háromszéki református iratok számára tervezett sepsiszentgyörgyi gyűjtőhely azonban nem jött létre. Az előbbi kettő közül a kincses város református levéltára fejlődhetett a követelményeknek megfelelően, nem utolsó sorban a címben is szereplő két levéltáros intézményteremtő munkásságának köszönhetően. A kolozsvári archívum elhelyezésére jó alkalom kínálkozott a Farkas utcai templom 1958-1961. évi restaurálásakor, amelynek során ifj. Nagy Géza műemléki előadó és Juhász István egyháztörténet-professzor kezdeményezésére a szentély és a templomhajó délkeleti szögletében álló csonkatornyot a levéltári előírásoknak megfelelően újították fel, dongaboltozatos első emeletére került a dolgozó- és kutatószoba, fölötte pedig két alacsony raktáremeletet alakítottak ki/ Az 1961 októberében itt dolgozni kezdő László Dezső valójában kényszerből, jobb híján vállalta el e munkát. Politikai fogságából 1960 novemberében szabadulva, nem kaphatta vissza belvárosi lelkészi állását, a levéltári kérdések iránti korábbi érdeklődése, széleskörű egyháztörténeti és egyházjogi műveltsége azonban biztosította, hogy az eredetileg átmeneti kenyérkeresetként felfogott munkát valóban hivatásszerűen végezhesse. 4 Addigi életútja alapján az erdélyi református lelkésztársadalom egyik vezéregyéniségének számított. 1904-ben született Sepsiszentgyörgyön, 1927-ben végzett a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson, egy évi skóciai tanulmányút után másfél évtizedig a kolozsvári református kollégium vallástanára volt, majd belvárosi (Farkas utcai) lelkésszé választották. Alapító tagként vett részt az Erdélyi Fiatalok című főiskolás folyóirat szerkesztésében, történelmi, irodalmi és közéleti tanulmányai kötetekben jelentek meg. 1941-1944 között a magyar országgyűlés képviselője volt. 1947-ben a kolozsvári egyházmegye esperesévé és az egyházkerület generális direktorává 3 választották. 6 Levéltárosi munkájában gyakorlatilag hasznosíthatta mindazt a tapasztalatot, amelyet a Levéltárügyi Bizottság elnökeként 1948 óta szerzett. Tudatában volt annak, hogy a kolozsvári új levéltárnak mintaintézménnyé kell válnia az egész egyházkerület számára. Nem ígérkezett könnyű munkának. Szinte a nulláról indult az új létesítmény, 1961 októberében egy fenyőfa íróasztal és néhány pad alkotta a 3 Uo. 2069/1958. 4 Akik imádkoztak üldözőikért. Börtönvallomások, emlékezések. Szerk. Miklós László. Kolozsvár, 1996.1. 135-136. 5 Az erdélyi református hierarchiában a püspök után a harmadik tisztség. 6 László Dezső: A kisebbségi élet ajándékai. Szerk.: Csckc Péter. Kolozsvár, 1997. 3-6, 15-21.; Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (a továbbiakban RMIL). Szerk.: Dávid Gyula. III. Bukarest, 1994.328-331.
