Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

dott fel, mi már teljesen értékét veszté, s a múlt történetére semmi befolyással nem bír, csak mint egy ideig hivatalos ügyirat őrizendő volt, s idővel értéktelenedett el; ezek kiselejtítése és bár a szűk helyen is a rendszeres rend beállítása elmellőzhetetlen teendő." A selejtezésre kerülő iratok körének megállapítására bizottság alakult. Mivel a cél minél több hely teremtése volt, a bizottság radikális selejtezési tervezetett készített. A közgyűlés bölcs döntésének köszönhetően végrehajtására szerencsére nem került sor, ide vágó határozatában ugyanis kimondta: „Tekintve, hogy a kiselejtezés, de különösen a megsemmisítés által mégis könnyen oly ügyiratok dobatnának ki, melyek habár látszólag érték- és becsnélküliek is, de a jövőben mindazáltal a múltra világosságot nyújthatnak: a marhás járlatok és azok jegyzőkönyvein kívül más tárgyak s iratok megsemmisítése el nem fogadtatik." (így menekültek meg például az 1731-1837 között keletkezett különféle számadási könyvek, a korai telekkönyvek stb.) A selejtezési munkát - mely az 1814—1816 közötti marháslevelekre és segédleteire korlátozódott - már az új levéltárnok, Beszédes István

2,3 végezte el, aki 1890-ig töltötte be a levéltárnoki állást. Utóda Bánóczy Lajos

36 lett, ő 1902-ig kezelte a városi levéltárat. A századfordulótól ismét megszaporodtak a levéltári anyag elhelyezésével kapcsolatos gondok. 1899 nyarán például az egyik városi képviselő kérdést intézett a polgármesterhez: Van-e tudomása arról, hogy a levéltári okmányok egy része őrizetlenül a levéltár folyosóján hever? A polgármester tudott róla, de mentségül előadta, hogy: „A levéltári helyiség oly szűk, hogy az összehalmozott aktáktól úgyszólván megfordulni is alig lehet, és ily körülmények között a levéltárnok nem volt oly helyzetben, hogy a részére leadott iratokat legott a levéltárban elhelyezhesse; az említett iratok azonban most már a levéltárba beszoríttattak." A polgármester a továbbiakban elmondta, hogy a kialakult állapotot ő is tűrhetetlennek tartja, de meggyőződése szerint a levéltár rendezéséről addig nem lehet szó, amíg az új városháza el nem készül. Mivel erre még 12 évet kellett várni, a városi levéltár helyzete már-már botrányossá vált. Az 1902. évi tisztújítás kapcsán, midőn Sarkadi Nagy Mihály

31 személyében új ember került a levéltár élére, a helyi sajtó élesen kikelt a levéltár mostoha körülményei ellen. „Nem a kezelés hanyagságáról akarunk most szólni, ahogy a levéltárt mindez ideig vezették, hanem arról a helyi35 Beszédes István (1854-1915) 1888 végétől 1890-ig levéltárnok, majd városi közgyám. 36 Bánóczy Lajos adatai nem ismertek. Annyit tudunk, hogy 1902-ben ismét megpályázta a levéltárnoki állást, dc nem erősítették meg tisztségében. 37 Sarkadi Nagy Mihály (1855-1922) neves, jómódú szentesi család sarja. Ifjabb korában gazdálkodott. 1897-ben városi árvaszéki ülnökké, 1902-ben lcvéltámokká választották, mely tisztégét haláláig viselte.